Egy különleges kutya története: mindig mosolyog
Volt egyszer egy kis falu a dombok között, ahol minden háznak piros cserepe és virágos ablaka volt. Ebben a faluban élt egy kedves, nagy fülű kutya, akit mindenki csak Mosolygósnak hívott. Nem azért, mert vicces volt, hanem mert az arcán mindig ott ült egy barátságos, meleg mosoly.
Mosolygós nem volt soha mérges, nem ugatott senkire, és ha kicsik vagy nagyok mentek el mellette, barátságosan integetett a farkával és mosolygott rájuk. Mindenki szerette őt, mert a mosolya olyan volt, mint a napsütés, ami elűzi a szürkeséget.
Hogyan fedezték fel a mosolygós kutyát?
Egy reggel a faluban nagy volt a sürgés-forgás. A gyerekek iskolába indultak, a felnőttek a piacra siettek. Egyszer csak az egyik kisfiú, Bence, megállt a tér sarkán, és kiáltott.
– Nézzétek csak! Az a kutya mosolyog!
A többi gyerek is odafutott.
– Tényleg! – mondta Lili. – Olyan, mintha mindig jókedvű lenne!
Onnantól kezdve mindenki figyelte Mosolygóst. Reggelente, amikor felkelt a nap, már ott állt a kút mellett, és mosolyával köszöntötte a falusiakat. Esténként, mikor a csillagok feljöttek, a padon ült, néha egy kisgyerekkel az ölében, és csendesen mosolygott.
Miért mosolygott állandóan ez a kedves eb?
Egy napon Bence megkérdezte a nagymamáját.
– Mama, miért mosolyog mindig Mosolygós? Nem szomorú soha?
A nagymama megsimogatta Bence fejét.
– Tudod, kisfiam, vannak olyan kutyák és emberek, akik a szívük mélyén mindig boldogok, mert szeretik a világot. Mosolygós ilyen kutya. Ő mindenben meglátja a jót: a napsütésben, a virágokban és az emberekben is.
Bence elgondolkodott ezen. Másnap odaült Mosolygós mellé, és megkérdezte tőle halkan:
– Te tényleg mindig boldog vagy?
Mosolygós megszagolta Bence kezét, aztán finoman nyalogatta meg.
– Vau – mondta, és még szélesebben mosolygott. Bence úgy érezte, hogy érti a választ, pedig Mosolygós nem szólt egy szót sem.
A kutya mosolya és gazdája közötti kapcsolat
Mosolygósnak volt egy gazdája is, Juliska néni. Ő volt a legidősebb lakó a faluban. Juliska néni nagyon szerette Mosolygóst, és azt mondta róla:
– Ez a kutya megtanít arra, hogy minden reggel örüljek az új napnak.
Juliska néni gyakran beszélgetett Mosolygóssal.
– Tudod, ma elültettem néhány virágmagot. Remélem, hamarosan szépek lesznek – mesélte neki.
Mosolygós ilyenkor odabújt hozzá, és mosolyával bátorította.
– Na, látod, veled minden könnyebb – mondta Juliska néni.
Egyik este, mikor Juliska néni kicsit szomorú volt, mert eszébe jutottak a régi idők, Mosolygós odafeküdt mellé, és csak mosolygott. A néni megsimogatta a kutya fejét, és azt mondta:
– Köszönöm, hogy itt vagy nekem.
Mit tanulhatunk a mosolygós kutyától mindannyian?
A faluban mindenki megtanulta, hogy Mosolygós mosolya nem csak az övé. Az egész falu boldogabb lett tőle. A gyerekek kedvesebbek lettek egymással, a felnőttek többször mondtak egymásnak köszönömöt és jó napot.
Bence is rájött, hogy ha ő is mosolyog a barátaira, minden játék vidámabb lesz. Lili pedig megtanulta, hogy a mosoly néha nagyobb ajándék, mint egy csoki vagy játék.
A falu lakói megértették, hogy egy barátságos mosoly csodákat tud tenni. Összetartja a családot, barátságot szül, és elűzi a rosszkedvet. Mosolygós pedig minden nap emlékeztette őket erre, csak azzal, hogy mindig mosolygott.
Így történt, hogy a kis faluban, ahol pirosak a háztetők és nyílnak a virágok, egy különleges kutya tanította meg mindenkinek, hogy a szeretet és a jókedv mindennél fontosabb.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
