A fénykorona boszorkánya legendájának eredete
Réges-régen, amikor az erdők sötétebbek voltak, mint most, és a csillagok is közelebb hajoltak a földhöz, élt egy különös boszorkány valahol a hegyeken túl, az Óriások völgyében. Őt nevezték a fénykorona boszorkányának. Az emberek azt mesélték, hogy a fején állandóan ragyogott egy vakítóan szép, aranyló korona, ami sosem hunyt ki, még a legsötétebb éjszakákon sem. A legendák szerint a boszorkány egyszer egy magányos tündérkislány volt, akinek szíve tiszta volt, és akit mindig megtaláltak a bajban lévők.
Ahogy telt-múlt az idő, a tündérkislány felnőtt, és rájött, hogy a szeretet és a jóság ereje olyan fényt gyújt benne, amit senki sem vehet el tőle. Egy szomorú estén, mikor az erdőben sírdogált egy madárfióka, a lány segített rajta, és ezen a napon fénylő koronát kapott ajándékba az égiektől. Ettől kezdve lett ő a fénykorona boszorkánya, aki mindenkit segített, aki az útjába került.
Az első találkozás: a fény és árnyék harca
Egyszer, egy különösen borús napon, az emberek faluját sötétség fenyegette. Az árnyékok hosszabbak lettek, az állatok féltek, s a gyerekek már nem mertek játszani a mezőn. A falubeliek annyira megijedtek, hogy elhatározták, elmennek segítséget kérni a fénykorona boszorkányától.
A kis Noémi vállalkozott rá, hogy eljusson a boszorkányhoz. Anyukája aggódva búcsúztatta: – Vigyázz magadra, drágám, ne térj le az ösvényről! Noémi bólintott, és elindult a sűrű erdőn át. Hamarosan megpillantotta a fénykorona ragyogását, és a boszorkányt, aki épp egy sérült őzgidát gyógyított. Noémi így szólt:
– Fénykorona boszorkánya, segítségre van szükségünk! Az árnyék mindent elborít, félünk!
A boszorkány lehajolt hozzá, szeme meleg fénnyel ragyogott. – Ne féljetek, kedvesem, a szeretet fénye elűzi a legsötétebb árnyakat is. Menjünk együtt!
Ahogy visszaértek a faluba, a boszorkány felemelte fénylő koronáját, és kedvesen szólt az emberekhez: – Fogjátok meg egymás kezét, gondoljatok valakire, akit szerettek, és kívánjatok neki jót! A falu megtelt melegséggel, a sötétség pedig eltűnt, mintha soha nem is létezett volna.
Titokzatos képességek: a boszorkány erejének forrása
Noémit nagyon érdekelte, honnan származik a fénykorona boszorkánya ereje. Egy alkalommal, amikor kettesben maradtak, bátorságot gyűjtött, és megkérdezte:
– Mondd csak, honnan van ez a fényes koronád? Talán varázslatból?
A boszorkány mosolyogva válaszolt: – A koronám nem más, mint a szeretet lángja, ami mindenkiben ott rejtőzik. Minél több jót teszek, annál fényesebben ragyog. A jóság, a barátság, a segítőkészség – ezek adják az erejét. Nem kell boszorkánynak lenni hozzá, mindannyian képesek vagyunk fényt vinni a világba!
Noémi elgondolkodott ezen, és elhatározta, hogy ő is segíteni fog másoknak, akárcsak a fénykorona boszorkánya.
Mítosz vagy valóság? Történetek a nép ajkán
Azóta a falu lakói szívesen mesélték egymásnak a fénykorona boszorkánya történetét. Az idősebbek elmondták a kicsiknek, hogy valahányszor valaki szeretettel fordul a másikhoz, egy apró fény gyullad a szívében. Sokan állították, hogy éjszakánként a távoli erdőben még mindig látni lehet egy aranyló fényfoltot – talán a boszorkány sétál ott.
A gyerekek gyakran játszottak úgy, mintha ők is a fénykorona boszorkányának segítői lennének. A falu boldogabb és barátságosabb lett, az emberek kedvesebbek voltak egymáshoz, mert mindig emlékeztek a mesére.
A fénykorona boszorkánya a mai kultúrában
Ma is, ha nehéz napja van valakinek a faluban, csak annyit mondanak: – Gondolj a fénykorona boszorkányára! Ezzel emlékeztetnek mindenkit arra, hogy a szeretet, a jóság, és a segítőkészség mindig győz a sötétség felett. Bár sokan azt hiszik, hogy a boszorkány csak mese, mindenki tudja: a fény ott van mindannyiunkban!
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
