Szivárványfül különleges reggele a varázsréten
Egyszer réges-régen, egy messzi-messzi réten élt egy kedves kis nyuszi, akinek Szivárványfül volt a neve. Nem véletlenül hívták így, hiszen a fülecskéje minden reggel más-más színekben pompázott. Hol az ég kékje, hol a fű zöldje, hol a nap sárgája csillogott rajta. Szivárványfül ezen a reggelen is vidáman ébredt, ahogy a harmatcseppek csillogtak a fűszálakon, és a nap sugara simogatta az orrocskáját.
Ahogy kibújt az odújából, mélyen beszívta a reggeli levegőt és elhatározta, hogy ma a varázsrét legtitkosabb zugába is elmerészkedik. – Micsoda nap lesz ez! – gondolta izgatottan, s már szökkent is egyet, hogy megkeresse barátait.
Titokzatos lények és barátok a rét szegletében
A rét szélén, egy nagy, virágokkal teli bokor mögött lakott Csilingelő, a kicsi erdei tündér. Amikor Szivárványfül odaért, Csilingelő már várta. – Jó reggelt, Szivárványfül! Ma is csodaszép vagy! – csilingelte nevetve.
Bolyhos, a barna pocok is kibújt a rejtekéből, kíváncsian pislogott a kis társaságra. – Mire készültök ma? – kérdezte. – Kalandra! – válaszolta lelkesen a nyuszi, és már hívta is a többieket. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Szofi, a bájos kis sünlány, és Pipacs, a szapora lábú szöcske is.
Az elveszett kulcs nyomában: kaland kezdődik
Ahogy a csapat elindult a réten át, egy csillogó tárgyra lettek figyelmesek. Ott hevert a fűben egy apró, aranyszínű kulcs. – Vajon mit nyithat ez? – tűnődött Szivárványfül, s közben óvatosan felemelte a kulcsot.
– Talán a régi fa odúját – gondolkodott hangosan Bolyhos. – Vagy a virágok kincsesházát! – álmodozott Csilingelő. – Menjünk, keressük meg, mihez tartozik! – lelkesedett Szofi, s így együtt indultak el, hogy megoldják a titkot.
Útjuk során találkoztak egy öreg teknőssel, aki bölcsen így szólt: – Az ajtó, amit kerestek, csak akkor nyílik meg, ha mindenki segít a másiknak. – De mit jelent ez? – kérdezte Pipacs. – Segítség nélkül nem juthattok tovább, és az ajtó is zárva marad – válaszolta a teknős, mosolyogva ballagott tovább.
A varázslatos virágok titkai és üzenetei
Ahogy haladtak tovább, egy színes, illatos virágmezőre értek. A virágok, mintha beszélgettek volna egymással, halkan susogtak a szélben. – Nézd, ott van egy kis pillangó bajban! – kiáltott fel Szofi. Egy picike kék pillangó belegabalyodott egy pókhálóba, és nem tudott kiszabadulni.
Szivárványfül rögtön odasietett, Csilingelő suhintott egy csillámport, Bolyhos finoman kihúzta a hálót, Pipacs pedig elterelte a pók figyelmét. Együtt, segítve egymást, végül sikerült kiszabadítani a pillangót. A pillangó boldogan repült fel, majd egy nagy, öreg tölgyfa felé vezette őket.
A fa tövében egy apró, díszes ládika állt, rajta zár, amibe tökéletesen beleillett az arany kulcs. – Próbáld meg, Szivárványfül! – buzdította Bolyhos. A nyuszi óvatosan bedugta a kulcsot, és a ládika kattanva kinyílt.
Benéztek, s benne egy üzenetet találtak: „A szeretet, barátság és segítségnyújtás minden ajtót megnyit!” A kis csapat örömmel olvasta fel egymásnak az üzenetet, s boldogan ölelték meg egymást.
Hazatérés tanulságokkal: Szivárványfül új szemmel
Mire a nap lement, Szivárványfül és barátai visszaértek az otthonukhoz. Fáradtak voltak ugyan, de szívük tele volt örömmel. – Látjátok, együtt minden nehézséget legyőzhetünk – mondta Csilingelő, és erre mindenki bólintott.
Szivárványfül még sokáig gondolkodott a különleges napon. Rájött, hogy a legnagyobb csoda nem a kulcs vagy a ládika volt, hanem az, hogy együtt segítettek egymásnak, és így mindenki egy kicsit jobb lett.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Talán nem is volt igaz, de ilyen szép a mese világa.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
