A csillagok birodalmának hercegnője: története
Réges-régen, amikor még a csillagok sem voltak olyan öregek, mint ma, létezett egy titokzatos birodalom a messzi-messzi galaxisok között. Ebben a birodalomban minden fénylőbb és varázslatosabb volt, mint bárhol máshol. Az égen színes csillagpor hullott, s a holdak táncoltak a bolygók körül. Itt élt Mira, a csillagok birodalmának hercegnője, aki aranyhajú volt, és a szemeiben az egész univerzum fénye csillogott.
Mira nagyon kedves volt mindenkivel, akivel találkozott. Bár királyi családból származott, sosem nézett le senkire. Már kicsi korától kezdve megtanulta, hogy a szeretet minden falat áttörhet, és hogy a jóság csillagokat gyújt mások szívében. Édesanyja, a bölcs királynő, mindig azt mondta: „Mira, a szeretet az egyetlen igazi kincs, amit adhatunk és kaphatunk.”
Egy különleges világ születése és felépítése
A birodalmat különös csillaglények lakták: voltak fényfolyamokat szövő tündérek, beszélő üstökösök és barátságos holdmacskák is. Mira nagy barátságban volt velük. Szerette hallgatni a tündérek nevetését és figyelni, ahogy az üstökösök csillagfarkukat húzzák keresztül az égen.
Az egyik napon a fényfolyó mellett sétált, amikor találkozott egy szomorú üstököskölyökkel. „Miért sírsz, kis üstökös?” – kérdezte Mira. Az üstökös bánatosan felelt: „Eltévedtem, és nem találom az utamat haza.” Mira megsimogatta, és így szólt: „Ne félj, segítek neked hazatalálni. A barátság és a szeretet mindig világít az úton, még a legsötétebb éjszakán is.” És úgy is lett: Mira kézen fogta az üstököskölyköt, és együtt indultak el a csillagösvényen.
A hercegnő szerepe a birodalom életében
Mira hercegnő nemcsak segített a kis üstökösöknek, hanem mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Ha valaki szomorú volt, Mira mindig ott volt egy kedves szóval vagy öleléssel. „Néha egy mosoly is elég ahhoz, hogy fény gyulladjon valaki szívében” – mondogatta.
Az egész birodalom büszke volt rá, mert Mira nemcsak a palota aranytrónján ült, hanem ott volt a mezőkön játszó gyerekekkel, segített a csillag-tündéreknek virágot ültetni, és mindig meghallgatta a holdmacskák álmait. Az emberek úgy érezték, hogy a szeretet és a jóság mindenkit összeköt, mint a csillagokat egy fényes égbolton.
Kalandok a galaxisban: barátok és ellenségek
Egy nap sötét árnyék lopózott a birodalom szélére. Egy féltékeny fekete lyuk, akit Moronak hívtak, szerette volna elnyelni a fényt és a szeretetet a birodalomból. Moron hangja morgott: „Nem akarom, hogy többé boldogok legyetek!”
Mira nem félt, hanem elment hozzá, és így szólt: „Moron, tudom, hogy magányos vagy. Nem kell elvenned a fényt! Maradj velünk, tanítunk szeretni és játszani.” Moron először mérgesen fújt, de amikor meglátta, milyen kedvesek hozzá, és hogy Mira ölelése meleg, végül meggondolta magát. „Soha senki nem volt kedves hozzám” – mondta Moron meghatottan. „Akkor hát, hadd legyek én is a barátotok!”
Mira és barátai mind ujjongtak. A fekete lyuk már nem volt szomorú, hanem boldogan forgott a csillagok között, és vigyázott a birodalomra.
A hercegnő öröksége és a jövő reménysége
Az évek teltek, de Mira szeretete és jósága egyre nőtt. A csillagok birodalma még fényesebb lett, és mindenki tudta, hogy amíg a szeretet lángja ég, addig semmi sötétség nem maradhat sokáig. Mira így tanította meg a birodalom lakóinak, hogy a szeretet, az elfogadás és a jóság a legerősebb erők a világon.
És minden este, ha valaki a csillagokra nézett, tudta, hogy a csillagok birodalmában egy kedves hercegnő őrzi mindannyiunk álmát.
Így volt, igaz is volt, mese volt, talán mégsem volt igaz. De a szeretet mindig igaz, és ha jók vagyunk egymáshoz, a mi világunkban is születnek csillagok!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
