Egy különleges majom: a mosoly története
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, egy varázslatos dzsungelben élt egy különleges majom, akit Samunak hívtak. Samu nem volt sem nagyobb, sem ügyesebb, mint a többi majom, de volt egy csodálatos tulajdonsága: mindig mosolygott. Amikor reggel elsőnek kibújt a lombsátra alól, már akkor mosoly ült az arcán, és amikor este elaludt, még akkor is úgy tűnt, mintha egy álombeli mosoly pihenne az ajkán.
A dzsungel állatai gyakran kérdezgették tőle: „Samu, miért mosolyogsz mindig?” Samu csak nevetett, és azt felelte: „Mert jó élni, jó veletek lenni, és a nap mindig kisüt előbb vagy utóbb.” Így hát nem csoda, hogy mindenki szerette őt, a papagájok, az orrszarvú, sőt még a zsémbes teknős is mosolyogni kezdett, amikor Samu közelében volt.
Hogyan vált híressé a mindig mosolygó majom?
Egy nap azonban különleges dolog történt. Az erdőbe új lakók érkeztek: Piri, a kis panda, és családja. Piri nagyon félénk volt, hiszen egy idegen helyre került, ahol minden más volt, mint amit megszokott. A többi állat csak messziről figyelte, de Samu odament hozzá, és a legkedvesebb mosolyával köszöntötte: „Szia, Piri! Üdv nálunk! Segíthetek valamiben?”
Piri először meglepődött, majd lassan visszamosolygott. „Köszönöm, Samu. Minden új nekem, és kicsit félek.” Samu így bátorította: „Ne félj, itt mindenki barát, és ha valami nehéz, együtt könnyebb megoldani. Gyere, bemutatlak a többieknek!” Így is lett. Samu kézen fogta, és minden állathoz elvitte. Hamarosan Piri is otthon érezte magát, és mindezt Samu kedvességének és mosolyának köszönhette.
A mosoly mögötti titok: mitől volt más ez a majom?
Egy napon a kíváncsi kis maki, Benci, megkérdezte Samut: „Te Samu, hogy tudsz mindig mosolyogni? Nem vagy néha szomorú, vagy mérges?” Samu elgondolkodott, aztán így válaszolt: „Persze, előfordul, hogy én is szomorú vagyok, vagy valami nem sikerül. Olyankor veszek egy nagy levegőt, emlékeztetem magamat arra, mennyi jó dolog van körülöttem, és eszembe jutnak a barátaim.” Benci elnevette magát: „Akkor én is megpróbálom úgy látni a világot, ahogy te!”
Aznap délután vihar kerekedett. Az ágak hajlongtak, a levelek zörögtek, és mindenki a búvóhelyére menekült. Samu mégis mindenkit bátorított: „Ne aggódjatok, a vihar után mindig kisüt a nap!” És tényleg, amikor elállt az eső, a dzsungel újra vidám lett, és mindenki hálás volt Samunak, hogy végig mosolygott és vigaszt nyújtott.
Mesék és legendák a mosolygó majom nyomában
Samu mosolya olyan híressé vált, hogy a dzsungel minden zugában mesélni kezdték a történetét. Az öreg bagoly minden este elmondta a fiókáknak: „Volt egyszer egy majom, aki mindig mosolygott. Aki találkozott vele, annak a szíve is könnyebb lett.”
A teknős mesélte a tavacska partján: „Amikor a hátamon cipelt a nagy esőben Samu, nem is zavart, hogy nehéz volt az út, mert a mosolya melegséget adott.” A papagájok pedig azt csicseregték: „Ha valaki szomorú, csak gondoljon Samura, és máris jobb kedve lesz!”
Mit tanulhatunk a majom örök optimizmusából?
A dzsungel lakói megtanulták, hogy a mosoly nem csak a szánkon, hanem a szívünkben is ott lehet. Ha valaki kedves velünk, vagy mi magunk próbálunk kedvesek lenni, minden egy kicsit fényesebb lesz. Nem baj, ha néha rossz napunk van, hiszen a barátok segítenek, és minden nehézségen könnyebb együtt átlendülni.
Samu története megmutatja, hogy egy kedves szó, egy bátorító mosoly csodákra képes. Mindenki lehet egy kicsit olyan, mint a mosolygó majom, ha szeretettel fordul a többiekhez.
Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt – de érdemes elhinni, hogy a mosoly ereje varázslatos!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
