Volt egyszer, nagyon messze innen, egy különös hegy, amit az emberek csak Napfény hegynek hívtak. A hegy mindig ragyogott, mintha a napfény sosem hunyna ki rajta, még a legsötétebb éjszakákon sem. Senki sem tudta, miért ragyog így, de a falusiak azt mesélték, hogy a hegy titkát egy varázslatos lény őrzi: a Napfény hegy unikornisa.
Sokan mondták, hogy a legenda évezredekkel ezelőtt kezdődött. Akkoriban a hegy körül még nem voltak házak, csak zöld rétek és virágzó fák. Egy nap egy kisfiú, akit Marcikának hívtak, eltévedt a hegy lábánál. Nagyon félt, és sírva fakadt. Ekkor jelent meg előtte egy csodaszép, hófehér unikornis, aranyló sörénnyel és csillogó szarvval. Az unikornis barátságosan nézett rá, és megszólalt: „Ne félj, Marcika! A szeretet és a jóság mindig hazavezet.”
A Napfény hegy környezete varázslatos volt. A réteken pipacs és százszorszép hajladozott, a bokrok között vidám madarak daloltak, s a patak vize is aranyszínben csillogott. A hegy oldalában csodálatos kristálybarlangok rejtőztek, ahol azt mondták, hogy az unikornis néha megpihen. Az emberek sosem látták őt napfényben, csak a legbátrabbak hallották a paták halk neszét az alkonyi fényben.
Az unikornis nem csupán gyönyörű volt. A szarva varázserővel bírt: ha valaki szomorú volt, az unikornis közelében rögtön jobb kedvre derült. Ha valakit betegség gyötört, egyetlen érintése gyógyító csodát tett. De a legfontosabb képessége a szeretet ereje volt. Amikor két testvér összeveszett, az unikornis titokban elhozott nekik egy szivárvány-csillagot, ami újra közelebb hozta őket egymáshoz.
A faluban sok történet keringett a találkozásokról. Egyik este a kis Anna az erdőben sétált, amikor egyszer csak elfogyott a napfény. Megijedt, de hirtelen egy puha, meleg fény ragyogott fel, és előtte termett az unikornis. „Gyere velem, Anna, haza kísérlek!” mondta barátságosan. Út közben Anna elmesélte, hogy azért ment el, mert szomorú volt, amiért összeveszett a barátnőjével. Az unikornis csak mosolygott, és ahogy mentek, Anna szíve újra megtelt szeretettel. Mire hazaért, már tudta, hogy másnap bocsánatot kér.
De nem csak a gyerekek találkoztak az unikornissal. Volt egy öreg bácsi, Pista, aki nap mint nap fájó lábbal ment el a rétre virágot szedni. Egy napon megpihent egy fa alatt, és álmában megjelent az unikornis. „Ne add fel, Pista bácsi! A szeretet meggyógyítja a lelket, és a tested is erősebb lesz tőle.” Másnap reggel Pista bácsi vidáman ébredt, és úgy érezte, mintha a lába is könnyebb lenne.
Az emberek szíve megtelt szeretettel és jósággal, amikor az unikornis legendájára gondoltak. A gyerekek megtanulták, hogy mindig segítsenek egymásnak, és a felnőttek is szívesen nyújtottak kezet másoknak. A Napfény hegy unikornisa örökre a falu védelmezője maradt, még ha csak ritkán is látták őt.
Napjainkban is sokan hiszik, hogy az unikornis a hegyen él, és figyeli a falut. Amikor egy új kisgyerek megszületik, a szülők suttogva mesélik el neki az unikornis történetét. A gyerekek pedig, mikor este elalszanak, titokban abban reménykednek, hogy egyszer majd ők is találkozhatnak vele.
Így maradt meg a Napfény hegy unikornisának öröksége: a szeretet, a jóság, a barátság és az egymásra figyelés. Bár lehet, hogy az unikornist csak kevesen látták, a meséje mindenki szívében ott él, és mindenkit arra tanít, hogy a szeretet a legnagyobb varázslat.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
