Az erdők mélyén, ahol a fák lombja összeborul és a madarak dala messzire száll, olyan legendák születnek, melyek titokzatosabbak minden mesénél. Réges-régen, amikor még az emberek is hittek az erdő varázsában, az öreg tölgyek alatt suttogva meséltek egy különös lényről, akit csak nagyon kevesen láthattak. Ez volt az erdők titkos sárkánya. Senki sem tudta pontosan, hol lakik, de minden kisgyerek és minden állat tudta, hogy valahol ott rejtőzik az árnyas lombok között.
Egy napon, mikor a nap már csak alig derengett a fák között, Lili, a kíváncsi kislány és legjobb barátja, Zsömi, a bátor mókus, különös nyomokat találtak az erdei ösvényen. – Nézd csak, Zsömi, mintha valaki megkarcolta volna a puha avart! – suttogta Lili, miközben ujjával végigsimított egy hosszú, kígyózó vonalat. Zsömi nagyot szimatolt. – Ez nem róka volt, és nem is őz – mondta komolyan. – Talán… valami sokkal nagyobb!
Lili szíve hevesen dobogott az izgalomtól. Minden lépésükkel újabb titokzatos jeleket fedeztek fel: néhány irizáló pikkelyt egy mély bokorban, apró, csillogó lábnyomokat a patak partján. – Valaki járt itt, akiről mindenki csak mesélni szokott – mondta Lili. – Lehet, hogy tényleg létezik a sárkány?
Az erdőben lakók között is elterjedt a hír, hogy valami különös történik. Este, mikor a nap már elbújt, Lili és Zsömi a tisztás szélén összegyűltek az állatokkal. Ott volt Pille, a lepkelány, Bandi, a bölcs bagoly, és Rudi, a kis sün is. – Én úgy hallottam, hogy a sárkány sosem bánt senkit – mondta Pille. – Egyszer láttam, ahogy az esti fényben suhant el a fák fölött. Olyan gyönyörű volt, mintha az ég ragyogott volna le ránk! Rudi fejcsóválva hozzátette: – A sárkány vigyáz az erdőre. Ha valaki bajba kerül, segít neki. De csak azoknak, akik jó szívűek.
Lili kíváncsisága egyre nőtt. Elhatározta, hogy még aznap este végére jár a titoknak. Zsömivel együtt nesztelenül haladtak a sötétedő erdőben, amíg egy kisebb tisztásra nem értek. Ott, a legnagyobb fa árnyékában, valami csillogott. Halk hang szólalt meg: – Ne féljetek tőlem. Lili és Zsömi döbbenten látták, hogy előttük áll egy hatalmas, de szelíd szemű sárkány. Testét zöld és arany pikkelyek borították, szárnya mint a harmatban fürdő levelek, és a hangja olyan lágy volt, mint a tavaszi szellő.
– Te vagy… az erdők titkos sárkánya? – kérdezte Lili halkan. A sárkány bólintott. – Régóta őrzöm ezt az erdőt, a fákat, a virágokat és minden apró élőlényt. Az én feladatom, hogy vigyázzak mindenkire, és segítsek annak, aki szereti a természetet. Zsömi kíváncsian kérdezte: – Akkor miért rejtőzöl előlünk? A sárkány elmosolyodott. – Azért, mert a jóság és szeretet csendben dolgozik. Az, aki igazán törődik a világgal, nem keresi az elismerést.
Lili közelebb lépett. – Mi segíthetünk neked vigyázni az erdőre? – kérdezte. A sárkány boldogan bólintott. – Minden apró jótett számít: ha vigyáztok az állatokra, nem szemeteltek, ültettek egy virágot vagy megmentetek egy bajba jutott bogarat, már ti is az erdő őrzői vagytok.
És így történt, hogy Lili és Zsömi, miután találkoztak a sárkánnyal, minden nap segítettek az erdő lakóinak. Figyeltek arra, hogy mindenki biztonságban élhessen, és tanították a többi gyereket is, hogyan lehetnek az erdő barátai.
Az erdőben pedig azóta is mindenki tudja, hogy ott rejtőzik valahol az öreg fák között a titkos sárkány. Néha, ha a fény különösen szépen csillog egy harmatos reggelen, a gyerekek azt suttogják: – Lehet, hogy most is vigyáz ránk.
Hát így volt, igaz is meg nem is, de ilyen szép tündérmese volt ez! Mert a szeretet és a jóság mindig megtalálja az utat az erdő mélyére, és a mi szívünkbe is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
