Emil, az elefánt, akinek különös álma támadt
Egyszer, messze-messze az Esőerdő szélén élt egy kíváncsi és kedves elefánt, akit Emilnek hívtak. Emilnek nagy, puha fülei és csillogó, kíváncsi szemei voltak, és minden állat szerette őt a környéken. Egyik éjjel, amikor a hold fénye beszűrődött a lombkoronák között, Emil furcsa álmot látott. Álmában egy hatalmas, illatos palacsinta lebegett előtte, ami körbe-körbe repkedett, mintha csak táncolna a levegőben.
Miközben Emil álmodozva nézelődött az álmában, a palacsinta mosolyogva szólt hozzá: „Gyere, Emil! Fogj meg, ha tudsz!” Emil nevetve futott utána, de a palacsinta mindig elröppent az ormánya elől. Reggel, amikor felébredt, Emil pocakja hangosan korogni kezdett.
A varázslatos palacsinta megjelenése a konyhában
„Ma palacsintát szeretnék reggelizni!” – kiáltotta Emil vidáman, miközben a konyhába ballagott. Szerencsére az ő barátja, Panni, a papagáj is ott volt, aki mindig segített neki a sütésben. „Süssünk ma palacsintát?” – kérdezte Panni, és már elő is készítette a lisztet, tejet meg a tojást.
Emil boldogan kavarta a tésztát, és Panni a fejére tette a szakácssapkát. Amikor az első palacsinta megsült, mindketten izgatottan néztek rá. Abban a pillanatban azonban a palacsinta elkezdett remegni, majd egy nagy „puff!” után felemelkedett a levegőbe!
Hogyan repült el a palacsinta Emil orra előtt?
Emil tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy a palacsinta a konyha levegőjében lebegve cikázik. „Hűha, Panni, ilyet még soha nem láttam!” – kiáltotta. „Én sem!” – vihogott Panni, és röpködni kezdett a palacsinta után. A palacsinta közben kacagott és táncolt, néha megfordult a levegőben, máskor meg Emil ormánya körül szállt egy kört.
Emil óvatosan nyújtotta az ormányát, hogy elkapja a palacsintát, de az minden alkalommal ügyesen kitért előle. „Gyere vissza, te pajkos palacsinta!” – kérlelte Emil, de a palacsinta egy huncut szaltóval kirepült a nyitott ablakon.
Emil nyomozása: hová tűnt a finomság?
Emil nagyon bánkódott, hogy a palacsinta elrepült. „Vajon hová mehetett?” – tűnődött hangosan. „Menjünk utána, hátha megtaláljuk!” – javasolta Panni, és máris az ablakhoz szökkent. Emil és Panni elindultak az erdőn át, a repülő palacsinta nyomában.
Elsőként Zsófihoz, a mókushoz fordultak. „Láttad a repülő palacsintámat?” – kérdezte Emil. Zsófi nevetve bólogatott: „Arra szállt, a patak felé!” Emil és Panni továbbmentek, amíg találkoztak Tomival, a teknőssel is. Tőle is megkérdezték, és Tominak is volt egy tippje: „Egy palacsinta suhant el itt, lehet, hogy az erdei tisztáson lesz.”
Így hát Emil és Panni tovább keresték az erdei tisztáson. Ott aztán meg is látták a palacsintát: az éppen a nyuszik körül táncolt, és mindenkit megmosolyogtatott. A nyuszik boldogan ugrándoztak körülötte, miközben a palacsinta énekelt egy vidám dalt.
Barátság és tanulság a repülő palacsinta nyomán
Emil először egy kicsit szomorú lett, hogy nem ehette meg a palacsintát, de aztán rájött, hogy a palacsinta rengeteg örömöt szerzett az erdő lakóinak. „Hát nem csodás, hogy egy palacsinta ennyi barátot szerezhet és boldoggá tehet másokat?” – kérdezte Emil Pannitól.
Panni ránevetett: „Igen, és ha akarod, süthetünk még több palacsintát – de ezúttal osszuk meg mindenkivel!” Emil boldogan bólintott, és már neki is láttak újabb palacsintákat sütni. Amikor elkészült az első adag, meghívták az összes állatot a nagy palacsintapartira, ahol mindenki kapott egy falatot.
Aznap este Emil elégedetten feküdt le aludni. Már nem álmodott repülő palacsintákról, de a szíve tele volt örömmel, hiszen megtanulta, hogy a legjobb dolgokat akkor érezhetjük, ha megosztjuk őket másokkal.
Így volt, így nem volt, ilyen mese volt ez!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
