Hogyan kezdődött a cipőlopó kutya története
Volt egyszer egy kicsi falu szélén egy kedves családi ház, ahol a napfény is mindig vidáman játszott az ablakokban, és a virágok is minden reggel mosolyogtak. Ebben a házban élt Marci gazda, a felesége, Zsuzsi néni, no meg Kifli, a huncut, barna foltos kutya. Kifli nem volt se túl nagy, se túl kicsi, de a szíve bizony hatalmas volt.
Kifli mindenkit szeretett, aki csak betévedt a kertbe; legjobban mégis a családját. De volt valami, amit Kifli különösen szeretett: a cipőket. Nem tudni miért, de Kiflit valami titokzatos erő vonzotta a házban és a kertben felejtett cipők iránt. Hogy új játékot akarjon találni magának, vagy egyszerűen csak szerette a gazdái illatát, ezt senki sem tudta egészen biztosan.
Az első eltűnt cipők – a gazda gyanakodni kezd
Egy reggel Marci gazda épp indulni készült a piacra. Kereste a régi, barna cipőjét, amit mindig felvett, ha hosszabb útra ment. Nézett balra, nézett jobbra, de a cipő mintha köddé vált volna.
– Zsuzsi, te nem láttad a cipőmet? – kérdezte értetlenül.
– Ott volt az ajtóban! – felelte Zsuzsi néni, miközben a palacsintát sütötte.
Másnap reggel Zsuzsi néni papucsa tűnt el a verandáról, majd a kisunoka piros gumicsizmája is nyomtalanul eltűnt. A család tagjai egymásra néztek, és mindannyian ugyanarra gondoltak: Vajon ki lehet a cipőtolvaj?
Nyomozás a kertben: hol bújik meg a cipőtolvaj?
Marci gazda úgy döntött, hogy utánajár a dolognak. Egyik reggel korábban kelt, csendben kisettenkedett az ajtón, és figyelte, mi történik. Egyszer csak meglátta Kiflit, amint óvatosan bekukucskált az előszobába, óriási örömmel felkapta Zsuzsi néni egyik papucsát, majd szaladt vele a kert felé.
Marci gazda elnevette magát, de kíváncsi volt, hová viszi Kifli a cipőket. Óvatosan követte a kutyát, aki egy bokorhoz szaladt, majd ott eltűnt a sűrűben. Amikor Marci közelebb ment, nagy meglepetés érte: a bokor alatt egy kis üreget talált, tele mindenféle lábbelivel, amiket Kifli az elmúlt napokban összegyűjtött.
– Hát te kis huncut! – mondta Marci gazda nevetve. – Már tudom, hol bújtak a cipőink!
Kifli boldogan csóválta a farkát, mintha csak azt mondta volna: „Nézd gazdi, mennyi kincset találtam!”
Meglepő fordulat: a cipők visszakerülnek
A család hamarosan összegyűlt a bokornál. Zsuzsi néni mosolyogva nézte a papucsát, a kisunoka örömmel vette vissza a piros gumicsizmáját, Marci gazda pedig végre újra felvehette a barna cipőjét. Kifli büszkén ült mellettük, és egyre csak csóválta a farkát.
– Kifli, azért nem baj, ha ezentúl nem gyűjtögeted el a cipőinket, jó? – simogatta meg Marci gazda Kifli fejét.
– De ha nagyon kell neked egy cipő, kapsz egy régi papucsot játszani, rendben? – tette hozzá Zsuzsi néni nevetve.
Kifli mintha megértette volna, mert onnantól kezdve csak a régi papucsot hurcolta ide-oda a kertben. A család tagjai pedig még jobban szerették őt ezért a mókás szokásáért.
Mit tanultunk a kutya csínytevéséből?
A család soha többé nem haragudott Kiflire, hiszen rájöttek, hogy minden huncutság mögött szeretet és játékosság rejtőzik. Megtanulták, hogy néha egy kis nevetésre és megértésre van a legnagyobb szükség, hiszen mindenkiben lakik egy kis csínytevő – még a legkedvesebb kutyában is.
Azóta a faluban mindenki ismeri Kiflit, a cipőlopó kutyát, de mindenki tudja, hogy ő csak szeretetre vágyik, és a legnagyobb boldogságot az okozza neki, ha együtt játszhat a családjával.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy cipőlopó kutya, aki megtanította mindenkinek, hogy szeretettel és megértéssel könnyen megoldható minden gond. Ez volt a mese, lehet, hogy igaz is volt, lehet, hogy nem – de remélem, tetszett, kedves gyerekek!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
