A titokzatos erdő mélyén, ahol a fák lombjai összesúgnak és az apró bokrok alatt százszorszépek bújnak meg, egy különleges világ rejtőzik. Az erdőben mindig susog a szél, s a levelek zizegése mintha titkokat mesélne. A kékharangok reggelente csilingelnek, a mókusok vidáman ugrálnak ágról ágra. Az erdő lakói mind békében élnek egymással, s a gyerekek csak ritkán tévednek be ide, mert úgy tartják, varázslat lakik a fák között.
Az erdő szívében egy tisztás húzódik, ahol a fű mindig zöldebb, mint bárhol máshol, s a virágok illata szinte mesebeli. Itt élnek a tündérek, apró, szelíd lények, akik világuk titkait nagy gonddal őrzik. A fák üregében lámpások világítanak, s a tündérek reggeleken harmatcseppeket gyűjtenek, délutánonként pedig pillangókkal játszanak. Amikor leszáll az alkony, s a sűrű erdőben minden elcsendesedik, kezdődik csak igazán a varázslat.
Éjszaka, amikor a hold ezüstös fénnyel megvilágítja az erdő lombjait, az egész táj átváltozik. A csillagok tükröződnek a harmatos leveleken, s az apró tücskök csendes dalba kezdenek. A titokzatos tisztás ilyenkor ragyog csak igazán, hiszen a holdfény fényében a tündérek különleges erőre kapnak.
Az éjszaka csendjét egy halk nevetés töri meg. Ez Lilla, a legkisebb tündér. Lilla szárnyai áttetszők, akár a pille szárnya, s arca mindig mosolygós, szeme a legfényesebb csillaggal is versenyezhetne. Lilla különleges tündér volt, hiszen amikor a hold fénye rásütött, csodálatos táncba kezdett. Szárnyai fényleni kezdtek, s hol ezüstösen, hol aranyosan szikráztak, ahogy körbe-körbe pördült a tisztáson.
– Lilla, ne menj túl messzire – szólt rá egy idős tündér, aki a fák tövéből figyelte.
– Ne félj, mama, csak egy kicsit táncolok – válaszolta Lilla, s máris forgott tovább a holdfényben.
A tündérnép minden éjjel a táncát figyelte, mert a legenda szerint Lilla tánca szerencsét és boldogságot hoz az egész erdőre. Néhány tündérrel együtt énekelt, mások virágokat szórtak a lábai elé, de mindenki tudta, hogy Lilla tánca különleges varázserővel bír.
Egy éjszaka azonban Lilla oly messzire táncolt, hogy a tisztás szélén túl is folytatta a pörgést. Hirtelen egy kisfiú bukkant elő az erdőben. A kisfiút Marcinak hívták, s ő titokban minden nap az erdő szélén játszott. Most azonban eltévedt, s a holdfényben Lillára lett figyelmes.
– Te ki vagy? – kérdezte Marci csodálkozva.
– Én Lilla vagyok, a tündér – felelte Lilla, s közelebb libbent hozzá.
Marci először megijedt, de Lilla mosolya megnyugtatta.
– Miért táncolsz itt egyedül? – kérdezte a kisfiú.
– Mert a tánc boldoggá tesz, s ha boldog vagyok, mindenki más is az lesz. Próbáld ki te is! – nevetett Lilla, s megfogta Marci kezét.
Így kezdtek el együtt táncolni a holdfényben. Marci eleinte ügyetlenül lépett, de Lilla segítette, s hamarosan ő is nevetve szökkent, pörgött. Az erdő lakói lassan előbújtak, nézték a furcsa párost: egy tündér és egy embergyerek táncol együtt, s mindenki szíve megtelt melegséggel.
Ekkor Lilla édesanyja lépett oda.
– Lilla, ki ez a fiú? – kérdezte óvatosan.
– Ő Marci. Eltévedt, de most már nem fél, mert együtt táncolunk – magyarázta Lilla.
Az anyuka elmosolyodott, s mondta:
– Ha jóságot és szeretetet adunk, a világ is visszaadja nekünk.
Marci boldogan nézett körül, s azt mondta:
– Most már tudom, nem kell félni az ismeretlentől, csak nyitott szívvel kell közelíteni hozzá.
A tánc végül véget ért, de Marci szívében örökre ott maradt a varázslat. Lilla pedig megtanulta, hogy a jóság megosztása az igazi csoda.
Másnap reggel Marci hazatalált, s soha nem felejtette el a tündér tisztást, ahol megtanulta, hogy szeretettel és bátorsággal minden félelmet legyőzhetünk.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
