A koboldbarlang mélyén, fenyőgyökerek alatt, zöld mohával takart kövek között minden évben nagy izgalommal várták a karácsonyt. Már december elején megkezdődtek az előkészületek: a koboldok apró kezeikkel dióhéjakból készítettek gyertyatartót, gesztenyéből hintát a barlang plafonjára, és mindenki valami különleges díszt faragott szorgosan.
A legidősebb kobold, Mamóka, minden évben elővette a régi, aranyszálas asztalterítőt, és mesélt a régi karácsonyokról. „Emlékezzetek, kis koboldok,” mondta, „a karácsony nemcsak a díszekről szól. A szeretet, a kedvesség és a barátság a legnagyobb ajándék!” A kicsik ilyenkor csendben hallgatták, ahogy a kandallóban pattogott a tűz, és a barlangot fahéjillat töltötte be.
Egyik este, éppen amikor mindenki az ünnepi díszbe öltöztetett barlangban üldögélt, hirtelen halk nesz hallatszott a sötét folyosóról. „Ki lehet az?” suttogta Panka, a legkisebb kobold. Lassan közelebb léptek, és két apró, manócska állt a barlang bejáratában. Ruhájukat hópelyhek lepték, és fáradtan néztek körül.
„Jó estét, kedves koboldok,” suttogta az egyik. „Lenne egy meleg helyetek két fáradt utazónak?” A koboldok habozás nélkül beengedték őket. „A karácsony a vendéglátás ünnepe is,” mondta Mamóka mosolyogva. A két kis manó gyorsan felmelegedett a tűznél, és elmesélték, hogy a hóvihar sodorta őket messze otthonuktól.
Másnap reggel a koboldok nagy sürgés-forgásba kezdtek, hiszen elérkezett a karácsony napja. Óriási lakomát rendeztek kobold módra: fenyőrügyteából készítettek gőzölgő italt, diótorta, áfonyalekváros lepény, és sült gesztenye került az asztalra. „Kóstoljátok csak meg!” kínálta a vendégeket Panka lelkesen. „Még sosem ettünk ilyen finomságokat!” ámultak a manók, és mindenki együtt nevetett, miközben a barlangban karácsonyi dallamokat énekeltek.
Ebéd után elérkezett az ajándékozás ideje. A koboldok saját készítésű csomagokat adtak egymásnak: egy hógömb, amibe apró koboldot rejtettek, egy meleg, csíkos sapka, és egy tündöklő, csillag alakú sütemény. Panka egy szép levelet is írt Mamókának: „Köszönöm, hogy mindig olyan kedves vagy hozzám!” Mamóka elérzékenyült, és megsimogatta a fejét.
A két manó is adott valamit: egy kis üvegcsét, amiben csillagpor ragyogott. „Minden este szórjatok belőle egy keveset a párnátokra, és csak jó álmokatok lesz!” magyarázta egyikük. A koboldok örömmel fogadták a titokzatos ajándékot.
Délután nagy játék kezdődött. Először diógörgető versenyt rendeztek, aztán elbújtak a barlang zegzugos járataiban, és megkeresték egymást. Aki megtalált valakit, megölelte, és azt mondta: „Boldog karácsonyt!” A vendégek is részt vettek, sőt, ők találták meg a legjobban elbújt koboldot, aki egy nagy, puha mohakupac alatt rejtőzött.
Estére mindenki fáradtan, de boldogan üldögélt a tűz körül. „Milyen jó, hogy együtt ünnepelhetünk,” mondta Mamóka. „Nekem ez a legszebb ajándék!” A két manó is egyetértett: „A barátság a legnagyobb kincs.” Az este végén mindenki kezet fogott, és megígérték, hogy jövő karácsonykor is együtt ünnepelnek majd, bárhol is legyenek.
A koboldbarlangban csend lett, odakinn hullott a hó, és bent mindenki szívében melegséget érzett. A szeretet, jóság és barátság megtöltötte a kis barlangot, és mindenki tudta: ezt a karácsonyt sosem felejtik majd el.
Így volt, úgy volt, igaz volt – vagy talán csak mese volt. De a szeretet és a jóság minden mesében és minden szívben ott lakik, főként karácsonykor.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
