Egyszer, réges-régen, egy csendes, zöldellő nádasban élt egy különleges kis béka. Nem volt nagy, sőt, inkább aprócskának mondhatnánk a többi békához képest. A neve Berci volt, és nem csak a vidám brekegéséről volt híres a nádasban, hanem arról is, hogy sosem fordította el a fejét, ha valaki bajba jutott.
Berci a nádas egyik hűvös, árnyas levelén született egy napsütéses reggelen. Ahogy nőtt, egyre kíváncsibb lett a világra, és szívesen nézelődött a tó partján. Mindig figyelte, mi történik körülötte, és hamar megtanulta, hogy mindenki másban jó, minden állatnak szüksége lehet néha egy segítő mancsra, vagy ebben az esetben, egy segítő békalábra.
Egyik nap, amint Berci éppen egy szitakötőt csodált, halk sírás hangjára lett figyelmes. A nádas tövében egy kis egér sírdogált. Berci odaugrott és megkérdezte:
– Miért sírsz, kisegér?
– Elveszítettem az utamat haza, és félek, hogy nem találok vissza a családomhoz – felelte szipogva az egérke.
Berci gondolkodott egy pillanatig, majd így szólt:
– Ne félj, segítek! Tudom, merre van a nagy tölgyfa, ahol az egerek laknak. Gyere, kövess engem!
Így hát Berci elindult az egérkével a hátán, s hamarosan visszataláltak a tölgyfához. Az egér családja boldogan ölelte át a kis vándort, és hálásan köszönték meg Bercinek a segítségét.
Ettől a naptól kezdve Berci híre gyorsan terjedt a nádasban. Mindenki tudta, hogy ha baj van, a segítőkész békához fordulhatnak. Nem telt el hét úgy, hogy valaki ne kérte volna Berci segítségét. Hol egy kismadár csapdába esett a nádfonatok között, hol egy kis vakond nem találta az anyukáját. Berci sosem habozott: mindenkinek segített, akinek csak tudott. Nagy barátságokat kötött, és mindenki szerette őt.
Egy nap azonban különös dolog történt. Egy sötét felhő ereszkedett a nádas fölé, és hamarosan zuhogni kezdett az eső. Eső esőt követett, napokig meg sem állt. A tó vize egyre csak emelkedett, míg végül elöntötte a nádas nagy részét. Az állatok, akik eddig biztonságban éltek a parton, most mind veszélybe kerültek.
Berci felmászott egy nagyobb levélre, és körülnézett. Látta, hogy a kismadarak reszketnek a vizes ágakon, az egerek pedig félnek a vízben. Berci nem habozott. Odaugrott a legközelebbi madárhoz, és így szólt:
– Ne féljetek! Segítek nektek biztonságos helyet találni!
Berci sorra segített a kisebb állatoknak, hogy átjussanak a szárazabb nádfoltokra. Az egereket a hátán úsztatva vitte egyik levéltől a másikig, a kismadarakat pedig megtanította, hogy hol találnak menedéket a sűrűbb ágak között.
A nagy árvíz napjaiban Berci fáradhatatlanul segített mindenkinek. Egy pillanatra sem gondolt arra, hogy neki is nehéz lehet, vagy hogy pihenni szeretne. Csak azt nézte, hogy mindenki biztonságban legyen. Az állatok összefogtak, egymást is segítették, és végül mindenki szerencsésen megmenekült.
Amikor végre visszahúzódott a víz, az egész nádas ünnepelt. Az állatok köré gyűltek Bercinek, és mindenki egyszerre mondta:
– Köszönjük, Berci! Nélküled nem sikerült volna!
Berci csak mosolygott, és azt felelte:
– Azért vagyunk barátok, hogy segítsünk egymásnak!
Azóta, ha valaki bajba került a nádasban, mindig emlékezett arra, amit Berci tanított: segíteni jó, és a legkisebbek is nagy dolgokra képesek, ha szeretettel fordulnak a többiek felé.
Így lett Berci a nádas legkedvesebb lakója, akit mindenki szeretettel és tisztelettel emlegetett hosszú éveken át. És ki tudja, talán most is ott ugrándozik valahol egy zöld levélen, készen arra, hogy segítsen annak, akinek csak szüksége van rá.
Így volt, igaz volt, de talán csak mese volt – mégis, érdemes elhinni, mert a szeretet és a segítőkészség mindig csodálatos dolgokat szül.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
