A magányos cica új otthonba költözik
Volt egyszer egy kis cica, akit Misinek hívtak. Misi fekete-fehér bundájában, pici rózsaszín orrával és kíváncsi tekintetével egy nagy városból érkezett egy csendes kis faluba. Itt minden új volt számára: a ház, a kert, sőt még a hangok is másként csengtek, mint addig. Kicsit félt, amikor az új gazdija a puha kosarába fektette és megsimogatta.
– Ne aggódj, Misi! Itt sok barátra lelsz majd – suttogta mosolyogva a gazdi.
De Misi szíve összeszorult, hiszen a régi helyen sem volt soha igazi barátja. Egyedül ült ki az ablakpárkányra, és onnan nézett ki a világra.
Az első találkozás a kert lakóival
Hamarosan eljött az első reggel az új otthonban. Misi kíváncsian kióvakodott a teraszra. A friss fű illata csiklandozta az orrát, és mindenfelől madárdal szólt. Az egyik bokor mögül hirtelen előbukkant egy sárga leveli béka.
– Szia, én Tóbiás vagyok! – brekegett a béka.
Misi ijedten hátraugrott, de Tóbiás barátságosan mosolygott rá.
– Ne félj, nem bántalak! – mondta. – Te új vagy itt, ugye?
– Igen… – nyávogta félénken Misi, – most költöztem ide.
A kerítés tövében egy rózsaszínű orrú sün is álmosan fordult meg. Őt Picurának hívták.
– Szervusz, cica! – köszönt Picura. – Ha akarod, megmutatom neked a kertet.
Misi kicsit bátortalanul csatlakozott hozzájuk, és együtt indultak felfedezni a bokrok mögötti rejtett ösvényeket.
Apró lépésekkel közelebb a barátsághoz
Az első napokban Misi nagyon óvatos volt. Figyelte, ahogy Tóbiás a tócsában ugrál, vagy ahogy Picura falevelek közé bújik. Nem mert közel menni, inkább csak távolról nézte őket.
Egy reggel látta, hogy Picura nehézségekkel küzd: egy nagy kő alá gurult a kedvenc makkja, és nem tudta előszedni. Misi először hezitált, de aztán odasétált, és ügyesen kiszabadította a makkot a mancsával.
– Köszönöm, Misi! – mosolygott Picura.
Tóbiás is örült, amikor Misi segített neki elugrani a magas fűcsomók között.
Lassan rájött, hogy jó érzés segíteni másoknak, és hogy a többiek szívesen veszik a társaságát.
Közös játékok és felfedezések napja
Egy szép napon elhatározták, hogy játszanak egy nagy bújócskát. Picura elbújt egy farönk mögé, Tóbiás a tóparti sásban rejtőzött, Misi pedig a kert végében keresett magának helyet. Miközben keresték egymást, sokat nevettek, és közösen fedeztek fel új zugokat.
– Itt egy titkos odú! – kiáltott Misi.
Mindhárman belebújtak, bent pedig meleg, puha fű várt rájuk.
– Legyünk itt egy klub! – javasolta Tóbiás.
Így született meg a három jó barát közös titkos klubja, ahol mindig összegyűltek, ha esett az eső, vagy ha csak beszélgetni szerettek volna.
A cica és barátai elválaszthatatlanok lesznek
Azóta Misi sosem érezte magát egyedül. Mindennap találkozott Picurával és Tóbiással. Együtt játszottak, segítették egymást, és minden este összegyűltek a klubban. Ha valaki szomorú volt, a többiek felvidították. Ha valaki bajba jutott, a többiek azonnal segítettek. Misi szíve boldogsággal telt meg, mert megtanulta, milyen jó dolog barátokat szerezni, és együtt lenni azokkal, akiket szeretünk.
Így történt, hogy egy magányos kis cica igazi barátokra talált az új otthonában, és többé sosem volt egyedül.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
