A sűrű erdő mélyén, ahol a fák a magasba nyújtózkodnak, élt egy kedves, barna bundájú maci. Mindenki csak Mócinak hívta, mert mindig olyan mókásan mosolygott. Móci nagyon szerette az erdőt, a mézet, és legfőképpen az alvást. Vidáman töltötte napjait: gyümölcsöt szedett, lepkékkel játszott, és a délutáni szundik sem maradtak el soha.
Ahogyan leszállt az este, Móci bekuckózta magát a puha avarba, a kedvenc faodúja mellé, és pillanatok alatt álomba merült. Ilyenkor az egész erdő csendes lett volna, ha nem kezdődött volna el a híres-neves horkolás. Móci horkolása nem volt egyszerűen hangos, hanem olyan, mintha kis vihar támadt volna az ágak között. „Hrrr, hrrr, hrrr!” – zúgott az éjszaka.
Az erdő lakói egyre álmosabbak lettek. Nyuszi, aki mindig hamar elálmosodott, forgolódott az odújában. – Jaj nekem, megint nem tudok aludni! – sóhajtotta Nyuszi.
Sün Soma is kidugta a fejét az avar közül. – Nem lehetne kicsit halkabban, Móci? – kérdezte álmosan, de Móci olyan mélyen aludt, hogy semmit sem hallott.
A bagoly, aki éjszaka szeretett volna vadászni, csak hunyorgott. – Ez már nem élet, elköltözöm egy másik erdőbe! – puffogott, pedig igazán szerette ezt a helyet.
Másnap reggel, amikor Móci álmosan ébredezett, az erdő apraja-nagyja már a tisztáson gyülekezett. Nyuszi, Sün Soma, Bagoly és még a kis mókusok is ott toporogtak.
– Jó reggelt, barátaim! – köszönt Móci vidáman.
– Jó reggelt, Móci! – köszönt vissza Nyuszi, de picit mérgesen nézett.
– Tudod, Móci, valamit meg kell beszélnünk… – kezdte Sün Soma. – Olyan hangosan horkolsz éjszakánként, hogy sehogy sem tudunk aludni.
Móci meglepődött. – Tényleg? Nem is tudtam… Nagyon sajnálom, nem akartam zavarni senkit! – nézett szomorúan.
Bagoly felröppent egy ágra, és így szólt: – Tudjuk, hogy nem tehetsz róla, de ki kell találnunk valamit, különben senki sem tud pihenni!
A kis társaság tanakodni kezdett. Nyuszi javasolta, hogy próbáljon meg a maci oldalra feküdni, hátha úgy halkabb lesz. Móci kipróbálta még aznap délután a nagy tölgyfa alatt, de a horkolás csak egy kicsit lett halkabb, még mindig zúgott az erdőben.
A mókusok azt javasolták, hogy énekeljenek altatódalt Mócinak, hátha attól szebbek lesznek az álmai, és nem horkol majd. Este együtt énekeltek neki a tisztáson: „Aludj, aludj, kicsi maci, álmodj szépet, csupa csodát…” De a horkolás nem maradt el, csak egy kicsit dallamosabb lett.
Végül a kis társaság elhatározta, hogy közösen keresnek megoldást. Bagoly azt mondta: – Az igazi barát segít a másikon, még akkor is, ha nehéz. Próbáljunk ki mindent, amíg meg nem oldjuk!
Ahogy telt a hét, mindenki segített valamiben. Nyuszi puhább avart gyűjtött, hogy kényelmesebb legyen Móci fekhelye. Sün Soma illatos levendulát hozott, hogy nyugodtabb legyen az alvás. Mókusék minden este együtt meséltek, és segítettek Mócinak elaludni.
És csodák csodájára, egy este az erdőben csend honolt. Móci halkabban szuszogott. Az egész társaság boldogan sóhajtott fel.
– Juhé, végre alhatunk! – ujjongott Nyuszi.
– Köszönöm, barátaim! – mondta meghatottan Móci. – Egyedül nem sikerült volna, de együtt mindent meg tudunk oldani.
Ettől a naptól kezdve mindenki jól aludt az erdőben. Móci is kipihenten ébredt, és minden reggel mosolyogva köszöntötte barátait. Az erdő lakói megtanulták, mennyire fontos egymásra figyelni, segíteni és türelmesnek lenni, mert a barátság a legnagyobb kincs.
Így volt, vagy nem volt, volt egyszer egy horkoló maci és sok segítőkész barát. Ez volt az ő meséjük – talán igaz volt, talán nem, talán csak egy mese, de a szeretet és a jóság mindig ott lapul minden történetben.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
