A varázslatos erdő mélyén élt egyszer egy hófehér unikornis, Lila. Születése pillanatától kezdve különlegesnek érezték őt az állatok. Kis szarva szivárványfényben pompázott, szemeiben pedig mindig ott csillogott egy vidám szikra. Lila barátja volt a madaraknak, a méheknek és a kis vakondnak is, akivel gyakran játszottak bújócskát a mohos fatörzsek között.
A többi unikornis gyakran mondta neki: „Lila, te igazán kedves vagy mindenkivel!” Lila csak szerényen mosolygott, hiszen hite szerint a jó szív mindennél többet ér. Egyik este, amikor a sűrű lombkorona mögül kiviláglottak a csillagok, Lila hosszan nézte őket, és valami csodálatos dologról álmodott.
Egyik éjszaka Lila álmában egy fényes csillag szólt hozzá. „Gyere hozzám az égre, kicsi unikornis!” suttogta a csillag. Lila felébredt, és a szíve hangosan dobbant. Elhatározta, hogy valóra váltja az álmát, és eljut a csillagok közé, ahova szíve már régóta vágyott.
Reggel, amikor a nap fénye átszűrődött a fák között, Lila barátaihoz fordult segítségért. „Szeretnék elrepülni egy csillaghoz! Szerintetek sikerülhet?” kérdezte izgatottan.
„Segítünk neked, Lila!” mondta a kis vakond, aki rögtön ásni kezdett egy kényelmes utat a rét széléig, hogy Lila könnyebben elinduljon. A madarak szárnyaikkal meglebegtették, hogyan kell a levegőbe emelkedni, sőt, a legbölcsebb bagoly is adott neki tanácsot: „Ne csak az eget nézd, hanem figyelj a szívedre is, Lila! Ott találod meg az igazi utadat.”
Lila útra készült. A mókusok mogyoróval kínálták, hogy ne legyen éhes, a méhek virágport gyűjtöttek neki, hogy sose fogyjon el az ereje. Mindannyian biztatták: „Bátor vagy, Lila! Várjuk vissza a meséidet!”
A felkészülés nem volt könnyű. Lila sokszor elbizonytalanodott. „Mi lesz, ha leesek? Vagy ha nem találom meg a csillagot?” kérdezte. A bagoly bölcsen válaszolt: „Aki sosem próbálja, sosem tudja meg, mire képes.” Így Lila összeszedte minden bátorságát, megfeszítette a szárnyait, és nekifutott a napsütötte tisztásnak.
Az első ugrásnál csak egy kicsit emelkedett a földtől, de minden barátja tapsolt neki. Másodikra már magasabbra repült, harmadikra pedig már a fák lombja fölé emelkedett.
„Sikerül!” kiáltotta boldogan, és szíve megtelt örömmel. Egyre magasabbra szállt, a szelek simogatták a sörényét, a csillagok egyre közelebb kerültek. Lila úgy érezte, mintha az egész erdő bátorítását magával vinné a hátán.
Végül elérte a legfényesebb csillagot. A csillag mosolygott rá, melegen ragyogott, és így szólt: „Lila, azért jöttél, mert szeretsz, és mert úgy hiszed, a boldogság a csillagok között van. De a valódi boldogság benned él, abban, hogy jóságos vagy, hogy segítesz másoknak, és hogy vannak barátaid, akik szeretnek.”
Lila szíve még sosem dobogott ekkorát. Megértette, hogy bár a csillagok között csodás a világ, az igazi kincs az, amit a földön hagyott: a barátai, a szeretete és a jósága.
A csillag fénye egy csöppnyi ragyogást adott Lila szarvára, és visszavezette őt az erdőbe. Ott már mindenki várta őt, boldogan ölelték körbe.
„Mesélj, Lila! Milyen volt a csillagok között?” kérdezték izgatottan.
„Gyönyörű volt, de a legszebb dolog, hogy hazatérhettem hozzátok. Mert ahol szeretet van, ott van az igazi boldogság” – felelte Lila.
És ezután Lila története minden nap emlékeztette az erdő lakóit: a szeretet, a bátorság és a jóság mindig elvezet a legfényesebb csillagokhoz.
Így történt, igaz mese volt, vagy talán csak egy mese – de mindenki szívében ott ragyogott a szeretet csillaga.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
