A messzi, havas északi erdőkben élt egy kis rénszarvas, akit Mirkónak hívtak. Mirkó kicsi volt, de annál kíváncsibb, tele álmokkal és vágyakkal. Legnagyobb álma az volt, hogy egyszer majd ő is repülhet úgy, ahogy a nagy rénszarvasok szokták, amikor elindulnak a Mikulás szánjával a csillagos ég felé. Mirkó minden este lelkesen nézte a csillagokat, és arról álmodozott, hogy egyszer majd a felhők felett szaladgálhat.
Egyik reggel Mirkó odabújt édesanyjához, és így szólt: „Ugye, anya, egyszer én is fogok tudni repülni?”
Anyukája megsimogatta az orrát, és mosolyogva válaszolta: „Persze, drágám, de még sokat kell tanulnod, és nem szabad feladni, még akkor sem, ha elsőre nem sikerül.”
Mirkó szíve megtelt reménnyel. Alig várta, hogy elérkezzen az ő ideje is.
A következő napokban az egész rénszarvascsalád izgatottan készülődött. Mindenki segített Mirkónak, hogy megerősödjön és felkészüljön az első repülési próbálkozására. Nagyon izgatott volt, néha már az izgalomtól aludni sem tudott. Gyakran álmodta, hogy már repül, s a hópelyhek táncolnak körülötte.
Apukája megmutatta neki, hogyan kell erősen elrúgni magát a földtől, a nővére pedig megtanította, hogyan tartsa egyenesen a lábait futás közben.
Eljött az a nap, amikor Mirkó először próbálkozhatott a repüléssel. Az egész család és néhány barát összegyűlt, hogy bátorítsák. Mirkó szíve hevesen vert, amikor odaállt a hófödte domb tetejére. Mindenki biztatta: „Menni fog, Mirkó! Ügyes vagy!”
Mirkó nekilódult, futott-futott, amilyen gyorsan csak tudott, majd megpróbált elrugaszkodni a lábaival. Ám a kis rénszarvas csak egy kicsit emelkedett el a földtől, aztán nagyot huppant a hóba.
Kicsit csalódottan csücsült a puha hóban, a lábát nézegette.
„Nem ment, anya, nem tudok repülni!” mondta szomorúan.
Anyukája odaült mellé, átölelte, és így szólt: „Az első próbálkozás sosem könnyű. De nézd csak, milyen bátran nekifutottál! Ez már önmagában is nagy dolog.”
Mirkó kissé elmosolyodott, de még mindig kételkedett magában. Ekkor odaszaladt hozzá legjobb barátja, a kicsi nyuszi, Borka.
„Ne add fel, Mirkó! Szerintem másodszorra már sokkal jobban megy majd!” bíztatta Borka.
A család is egyetértett: „Mi mind itt vagyunk veled! Segítünk neked, amiben csak tudunk.”
Mirkó újult erővel felállt. A családja és barátai köré gyűltek. Apukája tanácsot adott: „Most próbáld meg egy kicsit jobban hátra hajtani a fejedet, és érezd a szelet az orrodban!”
Mirkó mély levegőt vett, felnézett a dombra, és újra nekifutott. Most gyorsabb volt, mint eddig bármikor. Elrugaszkodott, és érezte, ahogy a levegő megemeli.
Ezúttal sikerült! Mirkó néhány hosszú pillanatig a levegőben szaladt, a havon csak a patái érintették a hópelyheket. Barátai és családja tapsoltak és kiabáltak örömükben.
„Repülsz, Mirkó! Repülsz!” kiáltotta Borka boldogan.
Mirkó szíve megtelt örömmel és büszkeséggel. Megtanulta, hogy néha többször kell próbálkozni, és hogy a legfontosabb, hogy sose adja fel az álmait. Rájött arra is, mennyire fontos a család és a barátok szeretete és támogatása.
Amikor este elaludt, már nemcsak a repülésről álmodott, hanem arról is, hogy egyszer majd ő is segíthet más kis rénszarvasoknak bátran nekivágni az álmaiknak.
Így történt, így volt, így mesélték – talán igaz, talán nem, de az biztos, hogy minden kis szívben ott lakik a szeretet, a kitartás és az összefogás ereje.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
