Volt egyszer egy kisváros szélén egy piros tetejű ház, ahol egy szelíd, barna kutya lakott. Úgy hívták őt, hogy Bob. Bob nem volt különleges kutya: nem ugatta meg a postást, nem szerette kergetni a macskákat, sőt, még a labdát sem vitte vissza mindig a gazdájának. Egy dologban viszont verhetetlen volt: Bob minden más kutyánál többet tudott aludni.
Bob gazdája, a kedves Lili, gyakran nézett rá mosolyogva, amikor reggel a nap első sugarai besütöttek a szobába, és Bob még mindig az ágyán szuszogott. „Jó reggelt, álomszuszék!”– mondogatta neki. Bob csak nyújtózott egy hatalmasat, aztán oldalt fordult, és tovább aludt.
Egy nap azonban Lili észrevette, hogy Bob már nem csak reggel, de délután, sőt, még este is szinte végig alszik. Még a kedvenc csontját sem rágta meg, és a parkba is csak fáradtan kullogott ki. „Bob, minden rendben van veled?” – kérdezte aggódó hangon Lili, miközben megsimogatta a kutya puha fejét. Bob csak halkan vakkantott, mintha azt mondaná: „Csak még öt percet, kérlek!”
Lili egyre jobban aggódott. „Talán megfázott, vagy valami baja van…” – gondolta magában. Így hát elhatározta, hogy elviszi Bobot az állatorvoshoz, hogy kiderüljön, mi lehet a gond. Bob nem volt nagyon lelkes a gondolattól, de Lili kezét érezve biztonságban követte őt a rendelőbe.
Az állatorvos, dr. Zöldi, alaposan megvizsgálta Bobot. Megnézte a szemét, a fülét, sőt, még a tappancsait is megvizsgálta. „Na lássuk csak, Bob, miért vagy ilyen álmos?” – mondta barátságos hangon.
Bob csak egy ásítással válaszolt.
Dr. Zöldi elmagyarázta, hogy néha a kutyák is lehetnek fáradtabbak, ha túl meleg van, vagy ha nem alszanak jól éjszaka. De az is lehet, hogy valami hiányzik az étrendjükből, például egy kis vitamin, vagy talán túl kevés a mozgásuk. „Bobnak egy kicsit több játékra, sétára és szeretetre van szüksége” – mosolygott az orvos.
Hazafelé Lili elhatározta, hogy változtatni fog Bob mindennapjain. „Figyelj csak, Bob, mostantól minden nap játszunk majd a parkban, és új ízeket is kapsz!” Bob felnézett, és mintha kicsit csillogott volna a szeme.
A következő napokban Lili minden reggel kivitte Bobot a közeli rétre. Ott találkoztak más kutyákkal: volt ott egy fehér foltos Bodri, egy ugrándozó Mokka, és egy hosszú fülű Lizi is. Bob eleinte még fáradtan nézte a játszadozó kutyákat, de Lili bíztatta: „Gyere, Bob, próbáld meg te is!” Először csak lassan bandukolt, de Mokka odafutott hozzá, és vidáman hívta játszani. Bob végül beadta a derekát, és együtt futottak a zöld fűben.
Estére Bob fáradtan, de boldogan tért haza. Lili friss eledelt és egy kis sárgarépát is adott neki, mert az orvos szerint az jót tesz neki. Bob elégedetten csóválta a farkát, és vacsora után az ágyára kuporodott. De most már nem azért aludt, mert mindig csak aludni akart, hanem mert igazán elfáradt a sok játéktól.
Lili megsimogatta a fejét. „Látod, Bob, sokkal vidámabb vagy, ha játszol és barátkozol!” Bob egy halk vakkantással válaszolt, mintha azt mondaná: „Köszönöm, Lili, hogy vigyázol rám!”
Attól a naptól kezdve Bob ugyan még szeretett szundikálni, de már nem aludta át az egész napot. Játszott, futott, barátkozott, és mindennap megmutatta, milyen hálás a gondoskodásért.
Így hát, ha úgy érzed, te vagy a legnagyobb álomszuszék, gondolj Bobra! A mozgás, a barátok és a szeretet mindannyiunkat boldogabbá tesz. És néha-néha egy kis pihenés is kell, de a legjobb, ha közben sok kalandban van részünk!
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy kutya, aki túl sokat aludt – és aki megtanulta, hogy a világ tele van szépséggel, ha nyitott szemmel járunk benne.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
