Mikulás és a csillaggyertya

Mikulás legendája: A kedves ajándékozó története

Egyszer réges-régen, egy hóval borított kis faluban élt egy jóságos öregember, akit mindenki csak Mikulásnak hívott. Mikulás piros kabátban járt, hosszú fehér szakálla volt, s mindig mosolygott. Az emberek nagyon szerették, mert ahol csak felbukkant, valami jó dolog történt. A gyerekek különösen várták a decemberi estét, amikor titokban apró ajándékokat csempészett a csizmájukba.

Egyik évben, amikor különösen hideg tél köszöntött a falura, Mikulás elhatározta, hogy valami egészen különlegeset ajándékoz minden gyereknek. „Valamit, ami melegséget ad a szívekben, nemcsak a hideg ellen véd” – gondolta magában. Sokat törte a fejét, amikor egy csillogó, aranyló madár szállt le a hóesésben a vállára.

– Üdvözöllek, Mikulás! – csiripelte a madár. – A csillaggyertyáról hallottál már?

– Még sosem – mosolygott Mikulás. – Mesélj róla nekem!

Csillaggyertya jelentése az ünnepi hagyományokban

– A csillaggyertya nem egy hétköznapi gyertya – kezdte a madár, majd leugrott Mikulás tenyerébe. – Ez a gyertya olyan fényesen ragyog, mint az égen a legszebb csillag. Amikor meggyújtják, szeretet és béke árad szét. Régi időkben a családok együtt készítették, s együtt gyújtották meg az ünnep estéjén. Így a csillaggyertya fénye összekötötte őket, bárhol is voltak a nagyvilágban.

Mikulás hosszan elgondolkodott. Vajon megtudná-e tanítani a gyerekeket csillaggyertyát készíteni? Vajon megéreznék-e ezt a csodálatos melegséget a szívükben?

– Segítesz nekem megmutatni ezt a titkot a gyerekeknek? – kérdezte a madarat.

– Hát persze! – csiripelte vidáman a csillagmadár.

Mikulás és a csillaggyertya találkozása a mesékben

A következő napokban Mikulás minden házba elment, és mesélni kezdett a csillaggyertyáról. Egyik estén, amikor a hópelyhek lassan szállingóztak lefelé, a legkisebb lány, Liza, odament hozzá.

– Mikulás, megtanítasz engem csillaggyertyát készíteni? – kérdezte félénken.

– Természetesen, Liza – mosolyodott el Mikulás. – Gyere, hívjuk össze a többi gyereket is!

Hamarosan a falu kis házában mind összegyűltek. A csillagmadár ott ült az ablakban, s kíváncsian figyelte őket.

Ünnepi készülődés: csillaggyertya készítése otthon

Mikulás elővett egy méhviasz rudat, egy kis aranyló szalagot, és egy apró csillagot. Mindegyik gyerek elé tett egy darab gyertyát.

– Most figyeljetek! – mondta kedvesen. – A csillaggyertya szíve a szeretet. Mindenki, miközben a gyertyát formázza, gondoljon valakire, akit nagyon szeret, s kívánjon neki valami szépet!

A gyerekek ügyesen tekergették, díszítették a gyertyákat. Volt, aki anyukájára gondolt, más a testvérére vagy a legjobb barátjára. A csillagmadár minden gyertya tetejére odatette az apró csillagot, s a szobát lassan betöltötte valami puha, meleg fény.

A közös gyertyagyújtás varázsa Mikulás napján

Eljött a Mikulás-nap estéje. Az egész falu a főtéren gyűlt össze. Mindenki a maga csillaggyertyáját hozta, és izgatottan várta, mikor gyújthatja meg.

Mikulás magasra emelte a saját gyertyáját, s így szólt:

– Ezek a gyertyák most nemcsak fényt, de szeretetet is visznek minden otthonba. Amikor meggyújtjuk őket, gondoljunk arra, milyen jó dolog egymást szeretni, segíteni!

A gyerekek sorban meggyújtották a gyertyáikat. A csillaggyertya fénye villódzott, s mintha az egész falu szíve egyszerre dobbant volna. A hideg estén a szeretet melege körülölelte a kis közösséget. A gyerekek boldogan néztek egymásra, s tudták, hogy a legnagyobb csoda mégiscsak az, hogy együtt lehetnek.

Így volt, igaz volt, ez egy mese volt! Ki tudja, talán igaz is volt, talán nem, de a szeretet és a jóság mindig ott ragyog, ahol közösen gyújtjuk meg a csillaggyertyát.