Csillagméh találkozása a varázsgyertyával
Egyszer, nem is olyan régen, egy csillámló rét szélén élt egy apró, aranyszínű méhecske. Csillagméhnek hívták, mert szárnyain minden éjjel ezüstösen ragyogtak a csillagok fényei. Csillagméh nagyon kíváncsi természetű volt, mindig felfedezett valami újat a mezőn, vagy az erdő mélyén. Egy koranyári reggelen, amikor a harmat még csillogott a fűszálakon, Csillagméh egy különös fényességre lett figyelmes a tölgyfák között.
– Vajon mi lehet az a csillogás? – gondolta magában, és rögtön elindult oda, hogy közelebbről is megnézze. Egy kis tisztáson egy gyertya állt, és a lángja nem is vörös, hanem mindenféle színben táncolt: hol kék volt, hol zöld, néha arany és lila.
A varázsgyertya titokzatos története
Csillagméh óvatosan közelebb repült, s ekkor egy vékonyka hang szólalt meg a gyertya lángjából:
– Jó napot, Csillagméh! Régóta várok rád!
Csillagméh meglepődött, de nem ijedt meg.
– Hogyhogy ismersz engem? – kérdezte csodálkozva.
– Én vagyok a varázsgyertya. Az erdő összes kívánságát őrzöm. Csak az talál rám, aki tiszta szívű és segíteni szeretne másokon – felelte barátságosan a gyertya.
Csillagméh nem értette egészen, hogyan lehet egy gyertya varázslatos, de tetszett neki a gondolat, hogy különleges dologban lehet része.
Csillagméh kalandos útja az erdő mélyén
A varázsgyertya azt mondta Csillagméhnek:
– Ha segítesz valakinek, a lángom még fényesebben fog ragyogni, és teljesítek egy kívánságot neked.
Csillagméh rögtön útra kelt, hogy segítsen másokon. Az erdő mélyén először egy szomorú csigát talált.
– Mi a baj, csiga barátom? – kérdezte.
– Elveszítettem a kagylómat, most nem találok haza – sóhajtotta a csiga.
Csillagméh körberepült a bokrok között, és hamarosan megtalálta a csiga kagylóját egy levél alatt. Boldogan visszavitte neki.
Aztán egy rigó sírását hallotta. A rigó fiókái kiestek a fészekből, és nem tudtak visszamászni.
– Segítek! – szólt Csillagméh, és a környéken lakó hangyáktól kért segítséget. Együtt, összefogva, visszasegítették a kis rigókat a fészekbe. A rigó anyuka megköszönte nekik, és egy szép dallal ajándékozta meg a segítőket.
A kívánság, amely mindent megváltoztatott
Napnyugtakor Csillagméh visszatért a varázsgyertyához.
– Sikerült segítened másokon, és a lángom most már úgy ragyog, mint egy csillag – mondta elégedetten a gyertya.
– Tehát most kívánhatok valamit? – kérdezte izgatottan Csillagméh.
– Igen, de jól gondold meg, mit kívánsz! – felelte a gyertya.
Csillagméh gondolkodott. Sok mindent kívánhatott volna, például mindig friss nektárt, vagy hogy a szárnyai még szebben csillogjanak. De végül megszólalt:
– Azt kívánom, hogy az erdőben mindenki boldog legyen, és soha ne legyenek egyedül!
A varázsgyertya lángja ekkor olyan nagyot lobbant, hogy az egész erdő fénybe borult, és minden állat szívében szeretet és öröm lett.
Az új barátságok és a csoda ereje
Azóta Csillagméh nem csak a legcsillogóbb szárnyú méhecske lett, hanem az erdő legkedvesebb barátja is. Akinek csak segítségre volt szüksége, bátran fordult hozzá. A csiga, a rigó, sőt, még a hangyák is gyakran meglátogatták, hogy meséljenek neki vagy énekeljenek egy dalt.
Csillagméh rájött, hogy a legnagyobb varázslat a jóságban és a szeretetben rejlik. Amikor segítünk másokon, a saját szívünk is boldogabb lesz. Az erdőben mindenki összetartott, és ha valakit bánat ért, tudta, hogy nincsen egyedül.
Így történt, hogy a csillagméh és a varázsgyertya története az egész erdőben ismert lett, és még a szél is ezt a mesét suttogta a fák között.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
