Csillagcsiga és a varázsrépa

Csillagcsiga titokzatos élete a mesevilágban

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska, csillogó házikó a nagy, zöld levelű tölgyfa tövében. Ebben a házikóban lakott Csillagcsiga, aki nevét arról kapta, hogy éjszakánként háza úgy ragyogott, mint az égen a csillagok. Csillagcsiga mindig vidáman csúszkált a harmatos fűszálak között, és mindenkit üdvözölt egy kedves mosollyal.

A többi mezei állatka nagyon szerette őt, mert mindig segített, ha valaki bajba került. Csillagcsiga sosem múlta felül a barátságot semmilyen kincsel, hiszen számára a szeretet volt a legnagyobb ajándék. Egyik nap azonban furcsa pletyka kezdett terjedni az erdőben, miszerint a közeli réten valami csodás dolog nőtt ki a földből.

A varázsrépa legendája és különleges ereje

A rét szélén, a napfényes sarokban, egy különös répa bújt ki a földből. Az öreg Szarka mesélte először: „Gyerekek, azt mondják, hogy aki a varázsrépát megtalálja és igaz szívvel kíván valamit, annak a kívánsága teljesül!” Mindenki kíváncsi lett erre a csodás zöldségre, hiszen nem mindennap nő varázslatos répa a mezőn.

A legenda szerint a varázsrépát csak az találhatja meg, akinek a szíve tiszta, és jószívűsége ragyogóbb, mint a nap sugara. Sokan próbálták már megtalálni, de a répa mindig eltűnt előlük, mintha csak játszana velük.

Csillagcsiga találkozása a varázsrépával

Egy reggel, amikor a harmat még csillogott a leveleken, Csillagcsiga útra indult, hogy megnézze magának a híres varázsrépát. Útközben találkozott Katicával, aki aggódva szólt hozzá: „Csillagcsiga, vigyázz, mert a varázsrépához vezető út tele van próbákkal!”

„Nem félek, Katica! Ha tiszta szívvel megyek, biztosan sikerül!” – felelte bátran Csillagcsiga, és folytatta útját. Ahogy közeledett a réthez, egyre több állat sietett hozzá tanácsot kérni, vagy csak egy baráti szót váltani. Csillagcsiga sosem sietett, mindig szívesen segített mindenkinek.

Végül elérte a rétet, és ott, a fű közepén, valóban ott ragyogott egy hatalmas répa, aminek aranysárga levelei voltak. Csillagcsiga elámult a látványtól. Ekkor megszólalt a répa: „Ki vagy te, csillámló kis barátom?”

„Csillagcsiga vagyok, és csak látni szerettem volna téged, varázslatos répa!” – válaszolta.

Kalandok és próbák a varázsrépa megszerzéséért

A répa így szólt: „Hogy elnyerd a kívánságom erejét, három próbát kell kiállnod. Az első próba: hozz egy kortyot a legfrissebb harmatból!” Csillagcsiga óvatosan csúszott el a legközelebbi pitypanghoz, ahol egy csepp harmat még csillogott. Egy falevélke segítségével visszavitte a répa tövéhez.

A második próba így hangzott: „Adj egy mosolyt valakinek, aki ma szomorú!” Csillagcsiga körbenézett, és meglátta a közelben sírdogáló Egérkét. Odament hozzá, és mesélt neki egy vicces történetet, mire Egérke felnevetett és elmosolyodott.

A harmadik próba volt a legnehezebb: „Osztogasd szét egy kicsit abból, amid van!” Csillagcsiga gondolkodott, majd elővette reggeli leveles zsákját, és megosztotta a körülötte álldogáló állatkákkal. Mindenki nagyon örült, és megköszönték a kedvességet.

Barátság és tanulság Csillagcsiga útján

A varázsrépa ekkor így szólt: „Csillagcsiga, a próbákat kiálltad, mert szíved tele van szeretettel és jósággal! Mondj egy kívánságot!” Csillagcsiga nem sokat gondolkodott: „Azt kívánom, hogy soha senki ne maradjon egyedül, és mindig legyen, akihez fordulhatunk, ha szomorúak vagyunk.”

A répa elmosolyodott, és ettől kezdve mindenki a réten még kedvesebb lett egymáshoz. Csillagcsiga pedig büszkén csúszkált haza, hiszen tudta, a szeretetnél nincs nagyobb varázslat.

Így történt hát, hogy Csillagcsiga szeretete és jósága megváltoztatta az egész rétet, és mindenki megtanulta: a legnagyobb kincs a barátság, a szeretet és az önzetlenség.

Így volt, így nem volt, ilyen volt ez a mese!