A tündér, aki a csillagokkal játszott

Egy varázslatos éjszaka kezdete az erdő mélyén

Az erdő mélyén, ahol a sudár fák lombjai között csak szűrődve jut át a holdfény, élt egy apró tündér. A neve Lili volt. Lili mindig kíváncsi volt a világra, különösen arra, hogy mi történik az erdőn túl, fent, az égben, ahol a csillagok ragyognak.

Egy este Lili egészen a tisztásig repült, ahol a fűszálak harmatcseppjei csillogtak, akár a gyémántok. A tündér leült egy nagy, mohás kőre, és felnézett a csillagokkal telehintett égre. A szíve megtelt vágyakozással. Vajon milyen lehet játszani a csillagokkal?

A tündér titkos találkozása a csillagokkal

Ahogy Lili álmodozott, egyszer csak egy halk, csilingelő hangot hallott a feje fölött. Egy aprócska csillag ereszkedett le mellé, fényes farka aranyló csíkot rajzolt az éjszakába.

– Szia, Lili! – köszöntötte vidáman a csillag. – Látom, szeretnél játszani velünk.

Lili csodálkozva nézett rá. – Valóban! Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet a csillagfényben táncolni!

A csillag kacagott, és megpördült a levegőben. – Akkor gyere, mutatok neked egy titkos utat az ég felé!

Lili szíve hevesen vert az izgalomtól. Felpattant, és követni kezdte új barátját a csillagsugarak csúszdáján felfelé, egészen az ég tetejéig.

Csillagfényből szőtt játékok és kalandok

Fenn, ahol a felhők is puhák és könnyűek, a többi csillag várta őket. Az egyikük, akit Szikrának hívtak, odalibbent Lilihez. – Szeretnél velünk játszani? – kérdezte kedvesen.

– Nagyon szeretnék! – válaszolt Lili csillogó szemekkel.

A csillagok körbeálltak, kezet fogtak, és elkezdtek táncolni. Lili nevetve pörgött forogva köztük, ruhája szikrázott a csillagfényben. Egyikük, egy kicsi, ezüstös csillag, csillagport szórt a levegőbe, és Lili csodálkozva látta, hogy a porból színes labda formálódik.

A csillagok sorban dobták egymásnak a labdát, mindig más-más színű fénybe borulva tőle. Lili is beállt, és mikor elkapta a labdát, melegséget érzett a szívében. Milyen jó érzés együtt játszani, gondolta.

Meglepetések az égi barátok társaságában

Játék közben egyszer csak egy szomorú csillag ült le a felhő szélére. Lili odament hozzá. – Miért vagy szomorú? – kérdezte óvatosan.

– Senki sem szokott észrevenni, mert nem ragyogok olyan fényesen, mint a többiek – mondta halkan a csillag.

Lili elmosolyodott, és kedvesen megsimogatta. – Azért vagy különleges, mert más vagy! A barátság nem a ragyogásról szól, hanem arról, hogy figyelünk egymásra és szeretjük egymást.

Az összes csillag odagyűlt, és együtt ölelték meg a szomorú csillagot. Attól kezdve olyan boldogan nevetett, hogy még fényesebben ragyogott, mint valaha.

A csillagok a tündért is körülölelték, és így szóltak: – Te vagy az első tündér, aki meglátta a szívünket, nemcsak a fényünket!

Lili arca kipirult az örömtől. – Köszönöm, hogy befogadtatok! A szeretet fényesebbé teszi a világot – mondta halkan.

Hazatérés és új remények a tündér szívében

Azon az éjjelen, amikor visszatért az erdőbe, Lili már nemcsak álmodott a csillagokról, hanem tudta, hogy bármikor visszatérhet hozzájuk a szívében.

A patakparton ülve csendben elmosolyodott, és magában azt suttogta: – Mindenkiben ott a saját csillagfénye, csak észre kell vennünk.

Azóta minden este, amikor felnézett az égre, tudta, hogy a szeretet, a figyelmesség és a jóság mindig visszaverődik, mint a csillagok fénye a sötét éjszakában. És soha többé nem érezte magát egyedül, hiszen a csillagok barátsága örökre vele maradt.

Így volt, igaz is volt, tündérmese volt!