A cukorrúd rejtélye
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, színes cukorrúd, aki a Cukorország szívében élt. Ez a cukorrúd nem volt olyan, mint a többi, mert mindig is kíváncsi volt a világra, és szerette volna megtudni, honnan is származik ő maga, és miért szeretik annyian. Egy napon elhatározta, hogy elindul, hogy megtalálja a saját eredetét.
Ahogy vándorolt, találkozott egy aranyos méhecskével, aki éppen mézet gyűjtött a virágokról. – Szia, cukorrúd! Hova tartasz ilyen vidáman? – kérdezte a méhecske. – Azt keresem, honnan származom. Tudod véletlenül, hogyan jött létre az első cukorrúd?
A méhecske elgondolkozott, majd így felelt: – Azt hallottam, hogy réges-régen egy kedves cukrászmester szerette volna felvidítani a gyerekeket karácsonykor, és úgy döntött, hogy fehér-csíkos rudakat készít cukorból. Azóta viselik a nevüket, és a szeretet, a gondoskodás jelképei lettek.
A cukorrúd boldogan köszönte meg az információt, majd tovább indult. Ahogy ment, elgondolkozott azon, vajon miért ilyen különleges a formája és miért vannak rajta piros-fehér csíkok. Egy hűvös sarokban találkozott egy bölcs baglyocskával. – Kedves bagoly, elárulod nekem, miért vagyok ilyen furcsa, görbe formájú, és miért vagyok csíkos?
A bagoly a tollait igazgatta, majd így szólt: – Tudod, cukorrúd, a formád egy pásztorbotra emlékeztet, amivel megvédik a bárányokat, ez a gondoskodás és a szeretet jelképe. A piros a szíved melegét, a fehér pedig a tisztaságodat mutatja. Ettől vagy igazán különleges!
A cukorrúd szíve megtelt örömmel. Tovább sétált, amikor egy nagy téren sok kisgyereket látott, akik boldogan nevettek, és cukorrudat majszoltak. Odament a legkisebbhez, és megkérdezte: – Te miért szereted a cukorrudat?
A kislány mosolyogva válaszolt: – Azért, mert ünnepeken mindig együtt vagyunk a családdal, ilyenkor mindenki kap egyet, és együtt örülünk. Olyan jó érzés, amikor megoszthatok másokkal valamit, ami nekem is örömet okoz!
A cukorrúd ekkor megértette, miért lett az ünnepek kedvence. De nem volt vége a kalandjának! Egyszer csak befordult egy nagy konyhába, ahol egy szakácsnő éppen valami finomat készített. – Mit csinálsz, kedves szakácsnő? – kérdezte a cukorrúd.
– Cukorrúddal díszítem a tortát, és egy kis forró csokit is készítek, amibe mártogathatjuk a cukorrudakat – felelte vidáman a szakácsnő. – Egyre többen szeretik kreatív módon használni az édességet, nem csak magában, de süteményekben, italokban és ajándékokban is!
A cukorrúd nagyon büszke lett magára. De egyszer csak hallott valamit, ami kicsit elszomorította. Egy orvos bácsi beszélgetett a gyerekekkel: – A cukorrúd finom, de sok benne a cukor. Fontos, hogy mértékkel együk, és mindig mossunk fogat utána! Az édesség boldoggá tesz, de a szeretet, a törődés sokkal fontosabb!
A cukorrúd elgondolkozott ezen, és megértette, hogy a legjobb dolog megosztani és örömet szerezni másoknak, de mindig figyelni kell az egészségünkre is.
Így hát a cukorrúd hazatért Cukorországba, és elmesélte minden barátjának, amit tanult: hogy az eredete a szeretet és gondoskodás, a formája és színei mind-mind jelentéssel bírnak, hogy ünnepeken és a konyhában is örömet szerezhet, de az egészségre is vigyázni kell.
Így esett, hogy a cukorrúd rejtélye többé már nem volt titok. És aki csak találkozott vele, mindig emlékezett arra, hogy a legnagyobb öröm a szeretetben, a jóságban és a megosztásban rejlik.
Így volt, igaz lehet, vagy talán csak mese volt, ki tudja?
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
