Mókus kalandos találkozása a csillagfüzettel
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő közepén, egy öreg tölgyfa odvában lakott Mókus, aki minden reggel vidáman ugrándozott a lombok között. Mókus nagyon kíváncsi természetű volt, mindent meg akart ismerni: a levelek susogását, a madarak énekét, és a csillagokat, amik minden éjjel ragyogtak felette.
Egy este, mikor a Nappal álomra szenderült, Mókus apró, sárga fényt vett észre az avarban. Lemászott a fáról, s lám, egy különös, kék borítójú füzetet talált. A borítón aranyszínű csillagok ragyogtak, mintha igaziak lennének. Mókus óvatosan kinyitotta a füzetet.
Az első éjszaka: fények és titkos jelek
Ahogy Mókus belelapozott a csillagfüzetbe, apró fények kezdtek táncolni a lapokon. Mókus csodálkozva nézte a rajzokat: minden oldalon más-más csillagkép jelent meg. Egy hirtelen szellő megfordította az egyik lapot, és Mókus meglátott egy térképet, mely az erdő felett elterülő csillagos égboltot ábrázolta.
„Ez vajon mi lehet?” suttogta Mókus.
Ekkor halk hangot hallott: „Ez egy varázslatos csillagfüzet. Minden lap egy titkos üzenetet rejt!”
Mókus körbenézett, de senkit sem látott. „Ki vagy te?” kérdezte izgatottan.
„Én vagyok a csillagfüzet szelleme,” suttogta a hang, „és segítek neked megfejteni a csillagok titkait.”
Barátság szövődik a csillagfüzet lapjain
Mókus és a csillagfüzet szelleme hamar barátok lettek. Minden este együtt nézték az eget, és a füzet lapjairól próbálták felismerni a csillagképeket. Mókus rájött, hogy a csillagfüzet nemcsak képeket, hanem tanácsokat is rejt: „Segíts a rászorulóknak, mert a jó cselekedetek fényként ragyognak az égbolton!”
Egyik este Mókus észrevette, hogy Cinke, a kis madár, elvesztette a fészkét a viharban. Mókus habozás nélkül segített neki új fészket építeni, közben pedig a csillagfüzet is bátorító szavakat suttogott.
„Nagyon ügyes vagy, Mókus,” mondta a csillagfüzet szelleme, „a szeretet csillaga most még fényesebben ragyog az égen!”
Kincskeresés az égi térképpel az erdőben
Egy nap Mókus különös jelet vett észre a csillagfüzet egyik térképén. A térképen egy érthetetlen csillagállás volt berajzolva, mellette egy arany makk rajza. Mókus kíváncsi lett, vajon hol lehet ez a kincs?
„Segítesz nekem megkeresni, csillagfüzet?” kérdezte Mókus.
„Természetesen! Nézd a térképet, és kövesd a csillagokat,” válaszolta a szellem.
Mókus elindult az erdőben. Először az öreg szederbokorhoz ért, ahol egy fénylő csillag jelezte az utat. Aztán átmászott a kis patak fölött, ahol a csillagfüzet lapjai halkan zenéltek a szélben. Végül egy mohás fatörzs alatt megtalálta az arany makkokkal telt kis dobozt.
„Ez a barátság kincse,” szólt a csillagfüzet szelleme, „ossz meg belőle másokkal!”
Mókus szétosztotta a kincset barátai között: adott a sündisznónak, a mókus testvéreinek, sőt még a vándor egérkének is jutott. Az erdő minden lakója örült, és Mókus szíve tele lett boldogsággal.
Mókus és a csillagfüzet tanulságai gyerekeknek
Mókus azóta is őrzi a csillagfüzetet, és minden éjjel megcsodálja az ég ragyogását. Megtanulta, hogy a szeretet, a segítség és a jó barátságok olyan kincsek, amik minden szívet beragyognak. Mókus példája azt mutatja, hogy egy kis jóság, figyelmesség és összetartás csodákra képes, akkor is, ha csak egy pici mókus vagy az erdőben.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy ilyen mese!
