Volt egyszer egy apró, barna csiga, akit Csigának hívtak. Csigának különös álma volt, olyan, amilyet csigák soha nem szoktak álmodni. Egyik este, mikor a harmatos fűszálak között pihengetett, felnézett az égre, és megpillantotta a csillagokat. „Milyen szépek, és milyen messze vannak,” sóhajtotta. „Bárcsak egyszer eljuthatnék oda!”
Ettől a naptól kezdve a csiga minden nap a csillagokról álmodozott. Barátai, a kis hangya, a tücsök és a katica, mind kinevették. „Csiga, te sosem jutsz fel a csillagokig, hiszen még a kerítés tetejére sem tudsz felmászni!” incselkedett a katica. De a csiga csak mosolygott, és azt mondta: „Lehet, hogy lassú vagyok, de kitartó, és hiszek abban, hogy egyszer elérhetem az álmomat.”
Egy reggel, mikor a Nap még éppen csak megcirógatta a leveleket, Csigácska elindult. A szivárványos réten keresztül, sűrű gazon át, egészen a nagy tölgyfa gyökeréig mászott. Ott találkozott a bölcs bagollyal, aki álmosan hunyorgott le rá.
„Hasztalan próbálkozol, kis csiga,” mondta a bagoly. „Olyan messze vannak a csillagok, hogy sosem érheted el őket!”
„Talán igazad van,” felelte a csiga, „de ha nem próbálom meg, sosem tudom meg, mire vagyok képes.”
A bagoly ekkor így szólt: „A legfontosabb, hogy útközben találj barátokat, és segítsetek egymásnak. Talán a csillagok is közelebb kerülnek így.”
A csiga tovább mászott, és találkozott egy szomorú méhecskével, aki elveszítette a virágát. „Segítek neked megtalálni,” mondta a csiga, és együtt keresték, míg meg nem találták a sárga pitypangot. Hálából a méhecske megosztotta vele a nektárját, és együtt indultak tovább.
Az út során sok akadály várt rájuk. Egy keskeny patakon kellett átkelniük, ahol egy segítőkész béka segítette át őket. Aztán elbújtak egy nagy madár árnyékában, nehogy elkapja őket. Minden nehézséget együtt győztek le, mert összetartottak.
Ahogy a nap lement, és a világ csendes lett, a csiga és barátai a rét legmagasabb dombjára értek. „Nézzétek, milyen közel vannak a csillagok!” kiáltott fel a csiga boldogan.
„Hát nem a csillagokon vagyunk, de már sokkal közelebb vagyunk hozzájuk, mint valaha,” mondta a méhecske.
A csiga felnézett az égre, és úgy érezte, most igazán boldog. Megértette, hogy az út volt a legfontosabb, nem a cél. Barátságokat kötött, segített másokon, és közben elérte az álmát is. Már nem számított, hogy elért-e a csillagokig, mert a szíve megtelt szeretettel és örömmel.
Ezen az estén mindenki körbeülte a csigát, és együtt nézték a csillagos eget. A csiga szelíden így szólt: „Látjátok, barátaim, ha hiszünk magunkban, kitartunk, és segítünk egymásnak, akkor bármit elérhetünk. Még a csillagokat is.”
A mezőn mindenki elcsendesedett, és úgy álmodott tovább, hogy az álmaik megvalósulhatnak, ha jót tesznek és szeretettel vannak egymás iránt.
Így volt, igaz volt, tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
