Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három jó barát: egy vidám kolbász, egy fürge béka és egy kíváncsi egér. Együtt éltek egy öreg tölgyfa tövében, a sűrű erdő szélén, ahol a nap melegen sütött, és a madarak csiripelése betöltötte a levegőt. Bár mindhárman nagyon különböztek egymástól, mégis igazi barátság kötötte össze őket.
A kolbász mindig mosolygott, és jóízűen mesélt a régi disznótorokról. A béka, aki a legközelebbi tavacskából költözött az erdőbe, a legjobb történeteket tudta a vízi világról. Az egér pedig, aki a mezőkről érkezett, mindig új ötletekkel állt elő, hogyan lehetne még vidámabb az életük. Együtt laktak egy kis faházikóban, és minden nap közösen főztek, játszottak, segítettek egymásnak.
Hogyan indult útjára a különös barátság?
Egy napon az egér azt mondta a barátainak: – Mi lenne, ha útra kelnénk, és körbejárnánk az erdőt? Annyi izgalmas hely és kaland várhat ránk!
A kolbász először aggódva nézett rájuk: – De mi lesz a vacsorával? És ha eltévedünk? – kérdezte.
A béka azonban tapsolt örömében: – Ne félj, kolbász barátom! Együtt mindenre képesek vagyunk. Majd én figyelek az útra, te főzöl valami finomat, az egérke pedig megtalálja a legjobb rejtekhelyeket!
Így hármasban útnak indultak, hátukra vették batyuikat, és elindultak az erdő mélye felé. Mentek hegyen-völgyön, fák között, bokrok alatt. Amerre jártak, mindenhol nevetés és vidámság kísérte őket.
Próbák és kalandok: a három jó barát története
Az első este, amikor megálltak pihenni, a kolbász javasolta: – Aludjunk felváltva, hogy vigyázzunk egymásra! Először én őrködöm.
A többiek elfogadták, s az éjszaka csendesen telt. Másnap egy mély patakhoz érkeztek. A béka boldogan ugrott a vízbe, és kiabált: – Gyertek utánam, segítek átjutni!
Az egér kicsit félt, de a béka hátára kapaszkodott, és együtt úsztak át. A kolbász viszont csak állt a parton. – Én nem tudok úszni! – kiáltotta.
A béka gondolkodott egy kicsit, aztán a fűzbokrokból hozott egy hosszú ágat. – Fogd meg, húzunk át! – mondta. Az egér és a béka együtt húzták át a kolbászt, aki végül átjutott, és hálásan megölelte barátait.
Tovább mentek, egyszercsak egy nagy sas jelent meg az égen, és lecsapott rájuk. Az egér gyorsan bebújt egy lyukba, a béka a vízbe ugrott, de a kolbászt már majdnem elkapta a sas. Ekkor az egér előugrott, és hangosan kiabálni kezdett: – Nézd csak, ott repül a még nagyobb kolbász!
A sas elengedte a kolbászt és tovább szállt. A három barát együtt örült, hogy mindenki megmenekült.
Tanulságok és fordulatok a népmesében
Az út során többször is segítettek egymásnak. Amikor az egér elesett és megsérült a lába, a kolbász puha testével bekötözte, a béka pedig hozott friss vizet a tópartól. Egymásra vigyáztak, megosztották a batyuban lévő kenyeret, kolbászt, sajtot.
Egy este, amikor már hazafelé indultak, az egér azt mondta: – Milyen jó, hogy mindig segítettünk egymásnak! Így minden bajból kimenekültünk.
A kolbász mosolygott: – Ha nem lennénk ilyen jó barátok, biztosan nem jutottunk volna ilyen messzire.
A béka bólogatott: – Sose felejtsétek el, hogy a szeretet és az összefogás mindig legyőzi a bajokat!
Mit üzen ma nekünk a kolbász, a béka és az egér?
Így hát hazaértek, és azóta is boldogan élnek az öreg tölgyfa alatt. Történetük megtanítja mindenkinek, hogy bármilyen különbözőek vagyunk is, ha összefogunk, és segítjük egymást, minden nehézségen túljutunk. A szeretet, a kedvesség és a barátság a legnagyobb kincs a világon.
Így volt, igaz volt, mese volt! Lehet, hogy igaz sem volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
