Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi cirmos cica, akit Miminének hívtak. Mimi egy szép tavaszi hajnalon született egy meleg, puha szalmával bélelt fészekben, egy kis falusi ház padlásán. A testvérei mind nagyon kíváncsiak és játékosak voltak, de Mimi volt közöttük a legkülönlegesebb: ő mindig álmodozott. Amíg a testvérei egymással birkóztak vagy a mama hasán dörmögtek, Mimi sokszor csak nézett maga elé és csendben dorombolt.
Mimi első álma már egészen kiscicaként született meg. Arról álmodott, hogy egyszer eljut a kert kapuján túlra, ahol színes pillangók röpködnek, a fűben millió apró bogár él, és ahol barátokra lelhet. „Vajon mi lehet a nagy világban?” kérdezte egyszer a testvéreitől. „Talán sok finomság… vagy új barátok!” mondta reménykedve.
Egy napsütéses reggelen, amikor a nap sugarai besütöttek a padlás ablakán, Mimi úgy döntött, ideje felfedezni a kertet. Óvatosan, apró léptekkel ment, nesztelenül, hogy senki se vegye észre. Az első, amit látott, egy piros bogár volt, aki lassan mászott a fűszálon. „Szia, te ki vagy?” kérdezte Mimi. „Én Pötty vagyok, a katicabogár!” válaszolta a bogár, és vidáman integetett a kis lábaival.
Mimi és Pötty hamar barátok lettek. Együtt fedezték fel a kert minden zugát, és közben Mimi sok-sok új élménnyel lett gazdagabb. Megismerte Picurt, a bátor egérkét is, aki a kert végében lakott. „Miért álmodozol ennyit, Mimi?” kérdezte egyszer Picur. „Azért, mert az álmokból lesznek a legszebb kalandok!” mondta Mimi, és mindketten jóízűen nevettek.
Egy nap, amikor Mimi a kertben játszott, hirtelen sötét felhők gyülekeztek az égen. A szél feltámadt, és a kis cica megijedt. „Mi lesz most?” motyogta magában. Ekkor Pötty és Picur odaszaladtak hozzá. „Ne félj, Mimi, mi veled vagyunk!” mondta Pötty határozottan. „Igen, együtt mindent megoldunk!” tette hozzá Picur. Mimi összegömbölyödött barátai mellett, és úgy érezte, semmitől sem kell félnie, ha szeretik és vigyáznak rá.
A vihar elvonult, és a kertben csodás szivárvány jelent meg. Mimi nagyot nyújtózott, és így szólt: „Ez tényleg olyan, mint egy álom!” Picur és Pötty is felnéztek az égre, és mindannyian érezték, hogy valami nagyon különleges dolog történt velük. „Látod, Mimi, néha az álmok tényleg valóra válnak!” mondta Pötty kedvesen.
Attól a naptól kezdve Mimi nemcsak álmodozott, hanem bátran ki is próbált mindent, amiről álmodott. Segített Picurnak eleséget gyűjteni, Pöttyvel versenyt futott a fűben, és minden reggel hálásan nézett a nap felé, hogy ilyen jó barátai vannak. Ha valaki szomorú volt a kertben, Mimi mindig odabújt hozzá, és dorombolásával megvigasztalta. Így lett Mimi a kert legkedvesebb és legbátrabb cicája, aki sosem feledte el, hogy minden nagy csoda egy kicsi álommal kezdődik.
Az évek múltak, és Mimi álmai egyre csak szépültek. De egyet mindig megőrzött: a szeretetet és a jóságot, amivel minden napját élte. Ha valaki megkérdezte tőle: „Mitől lettél ilyen boldog, Mimi?” mindig csak annyit mondott: „Attól, hogy szeretem a barátaimat, és hiszek az álmaimban!”
Így hát, kedves gyerekek, tanuljatok Mimimtől: ne féljetek álmodni, merjetek nyitott szívvel járni a világban, és szeressétek egymást, mert az álmok és a szeretet teszik széppé az életet!
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
