A kis cica, aki mindig sietett valahová
Volt egyszer egy kis cica, akit Picurnak hívtak. Picur cirmos bundájával és hatalmas, kíváncsi szemeivel egész nap csak szaladgált az udvaron. Mindig sietett valahová, mintha attól tartana, lemarad valami fontosról. A többi cica sokszor nézte őt, ahogy egyik bokortól a másikig ugrik, fel a kerítésre, majd onnan le, be a tyúkólba, aztán vissza a kertbe.
Egyik nap a nagy mamacica, Mici, így szólt hozzá: „Picur, miért sietsz mindig ennyire? Nem félsz, hogy valamit elmulasztasz, ha ennyire rohansz?” Picur csak nevetett: „Olyan sok dolog van, amit meg kell néznem! Minden perc számít, mamacica!”
Miért futott ilyen gyorsan a kíváncsi cica?
Picur azt gondolta, ha gyorsan fut, több mindent lát. Szerette volna megismerni a világ minden titkát. Egyik reggel például hajnali harmatban kergetett egy pillangót, majd alig egy pillanattal később már a fa tetején figyelte a madarakat. „Nagyon ügyes vagy, Picur,” mondta a szarka, „de néha jobb, ha megállsz egy kicsit és élvezed azt, ami körülötted van.”
De Picur nem tudott lassítani. Olyan izgatott volt minden új illattól, hangtól és színtől, hogy minél többet akart látni. „Majd később pihenek,” gondolta mindig.
Egy véletlen találkozás, ami mindent megváltoztat
Egy szép napsütéses délután Picur, akárcsak máskor, megint túl gyorsan szaladt a kert végében. Ezúttal azonban valami váratlan történt: ahogy befordult a bokor mögé, nekirohant egy kis süninek, akit Borinak hívtak.
„Óóó, bocsánat!” kiáltotta Picur, miközben hátratántorodott. Bori megszeppenve nézett rá, de aztán elmosolyodott. „Semmi baj,” mondta kedvesen, „de áruld el, miért sietsz ennyire?”
Picur szomorúan leguggolt mellé: „Mindig azt érzem, hogy lemaradok valami fontosról. Ezért futok ilyen gyorsan.” Bori elgondolkodott, majd így szólt: „Pedig a legszebb pillanatok pont akkor történnek, amikor megállsz és körülnézel. Nézd csak ezt a virágot mellettem, milyen gyönyörű!”
Picur odapillantott, s valóban, egy apró, lila virág nyílt ott, amit eddig sosem vett észre. „Tényleg csodaszép,” suttogta.
Tanulságok a túl gyorsan futó cica kalandjából
Picur ettől a naptól kezdve megpróbált néha lassítani. Először furcsa volt neki, hogy nem fut mindenhová. De amikor leült Borival a fűbe, és figyelte, ahogy a hangyák dolgoznak, vagy ahogy a felhők lassan úsznak az égen, rájött, mennyi csodát hagyott ki korábban.
Egyik este, amikor a nap már lebukott a domb mögött, Picur így szólt mamacicához: „Ma megtanultam, hogy néha a legfontosabb dolgok azok, amiket csak akkor láthatok, ha megállok és figyelek. Sajnálom, hogy eddig mindig siettem.” Mici megsimogatta Picur fejét: „Nagyon büszke vagyok rád, kisfiam.”
Hogyan lassíthatunk le és élvezhetjük a pillanatot?
Picur és Bori azóta is nagyon jó barátok. Sokszor ülnek együtt a kertben, mesélnek egymásnak, vagy csak csendben figyelik a természet csodáit. Ha Picur néha újra túl gyorsan kezd futni, Bori csak annyit mond: „Picur, nézd, ott egy katica!” Erre Picur megáll, elmosolyodik, és boldogan figyeli a kis katicát, ahogy lassan végigmászik egy levélen.
Így megtanulta, hogy az életben nem mindig az a fontos, hogy minél több mindent lássunk vagy csináljunk. Néha sokkal jobb, ha megállunk, körülnézünk, és értékeljük, ami körülöttünk van. Mert a barátság, a szeretet és a közös pillanatok teszik igazán széppé az életet.
Így volt, igaz volt, talán mese is volt – de a tanulság biztosan igaz: a legnagyobb csodák néha a leglassabb pillanatokban rejlenek!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
