Az ünnepi este fényei és a varázsszárny titka
Réges-régen, talán tegnap, talán száz évvel ezelőtt, egy kicsi faluban minden karácsonykor különleges dolog történt. Amikor a hópelyhek csillámló ruhában táncot jártak a háztetők felett, és a sötétséget meleg fények szőtték át, eljött a Karácsonyi Est Varázsszárnya. A titok abban volt, hogy ez a varázsszárny csak azoknak mutatta meg magát, akik tiszta szívvel várták a karácsonyt.
Ebben a faluban élt egy kisfiú, Marci, és a húga, Lili. Mindketten nagyon szerették a karácsonyt, de legfőképp azt, ahogy az egész család együtt készült az ünnepre. Egy este, amikor Marci álmosan nézett ki az ablakon, észrevett valami furcsát az udvaron. Valahonnan puha, fényes szárny suhant le a hóra, és csak ő látta meg.
– Lili, gyere gyorsan, valami csoda történt! – suttogta Marci izgatottan.
Lili a papucsában szaladt oda az ablakhoz, és meglátta ő is a szárnyat, ami aranyló pöttyöket hullatott a hóra.
– Ez biztosan a karácsony varázsszárnya! – lehelte Lili boldogan.
Hogyan születik meg a karácsonyi varázslat?
A testvérek titokban kiosontak az udvarra. Ahogy közelebb mentek, a szárny meglibbent, és halk, barátságos hang szólalt meg:
– Csak az talál rám, aki jószívű, és nem csak ajándékot vár, hanem szeretetet is ad.
Marci és Lili egymásra néztek. Mindketten emlékeztek, hogy aznap segítettek a szomszéd néninek fát vinni, csináltak egy rajzot nagypapának, és együtt rakták fel a díszeket a fára.
– Ugye, segíthetünk neked? – kérdezte Marci a varázsszárnytól.
A szárny szelíden körbeölelte őket, és mesélni kezdett.
– A karácsonyi varázslat akkor születik meg, amikor az emberek nemcsak magukra, hanem másokra is gondolnak. Az én dolgom, hogy elvigyem a szeretet üzenetét mindenkinek.
A családi összetartozás érzése varázsszárny alatt
A szárny meghívta a gyerekeket egy karácsonyi utazásra. Hirtelen a házuk tetejéről elszálltak, és repültek a falun át, ahol minden ablakból nevetés és énekszó áradt. Láttak egy kisfiút, aki egyedül ült az asztalnál, mert a szülei messze dolgoztak, és láttak egy anyukát, aki egyedül díszítette a fát.
– Mit gondoltok, tudnátok nekik egy kis szeretetet vinni? – kérdezte a varázsszárny.
Lili elővette a zsebéből a nagymama sütötte mézeskalácsot, Marci pedig a saját készítésű rajzát, amin a családjuk együtt állt a karácsonyfa alatt.
Lementek, és bekopogtak a kisfiú ablakán.
– Boldog karácsonyt! – köszöntötték, és átnyújtották a mézeskalácsot.
A kisfiú arca felragyogott, és halkan azt mondta:
– Ez a legszebb karácsonyom.
Ezután az anyukát is felkeresték, és a rajzot neki adták. Az asszony megölelte a gyerekeket, és azt mondta:
– Ilyenkor érzem igazán, hogy senki sincs egyedül.
Mesés történetek a karácsonyi est szárnyán
A varázsszárny minden házba elrepítette a testvéreket, ahol szükség volt egy kis szeretetre. Hol egy öreg bácsinak segítettek feldíszíteni az ablakot, hol egy beteg kislánynak vittek csengettyűs dalt. Mindenhol örömöt és mosolyt hagytak maguk után.
Amikor végül visszaértek saját otthonukba, a varázsszárny halk búcsút intett.
– Ne feledjétek, a legnagyobb ajándék, ha szeretetet adtok másoknak. Ez az én varázsom titka.
Mit jelent számunkra a varázsszárny ünnepeken?
Marci és Lili boldogan bújtak vissza a meleg takaró alá. Tudták, hogy attól lett különleges ez a karácsony, hogy segítettek másoknak örülni. Azóta minden évben várják a varázsszárnyat, hiszen tudják, hogy a karácsony igazi csodája a szívükben lakik.
Így volt, igaz volt, ez egy mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
