A tündér, aki görkorcsolyázni próbált
Messze-messze, a Harmatcsepp erdő szélén élt egy tündér, akit Liliának hívtak. Lilia nem volt olyan, mint a többi tündér: mindig kíváncsi volt az újdonságokra, és gyakran álmodozott arról, milyen lehet a földi lények életét kipróbálni. Egy szép, napsütéses reggelen, mikor fénypöttyök táncoltak a fák levelein, Lilia különös dolgot talált a tisztáson. Két fényes, gurulós szerkezet feküdt a fűben, épp akkora, mint a lábacskái. Ahogy közelebb ment, találkozott a mókussal, aki a fán ugrándozott.
– Szia Lilia! – köszönt a mókus. – Az ott görkorcsolya! Az erdő szélén lakó gyerekek hagyták itt. Nagyon gyorsan lehet vele gurulni!
Lilia szeme felcsillant. – Megpróbálhatom? – kérdezte izgatottan.
A mókus bólintott, és Lilia máris belelépett a görkorcsolyákba. Először kicsit furcsán érezte magát, mert a tündérszárnyak nem segítettek az egyensúlyban, ha a talajhoz volt kötve. Óvatosan felemelte egyik lábát, aztán a másikat. A korcsolyák elkezdtek előre gurulni.
– Jaj, ez igazán csiklandozós! – kacagott fel Lilia, mikor először megbillent.
A mókus is nevetett. – Azért vigyázz, ne ess el! Gyakorlás kell hozzá.
Lilia megpróbált előre gurulni, de az első két lépés után máris egy puha avarkupacban találta magát. Egy pillanatra bosszús lett, de aztán inkább nevetett egyet magán.
– Ez így nem lesz jó! – mondta. – A tündérszárnyaimmal sokkal könnyebb lenne repülni, mint ilyen furcsa cipőkben sétálni.
A tisztás szélén már ott gyűltek a barátai: egy vidám nyuszi, egy kis sün és egy madárka. Mindannyian kíváncsiak voltak, hogyan boldogul a tündér a görkorcsolyákkal.
– Próbáld meg lassabban! – javasolta a nyuszi, miközben apró mancsával intett.
– Ha elesel, segítünk! – kiáltotta a sün, aki mindig bátorító szavakkal várta a barátait.
Lilia mély levegőt vett, és újra nekilendült. Lassan, óvatosan gurult előre, de most a madárka repült mellé és mondogatta:
– Ne félj, Lilia! Ha elesel, csak kuncogj rajta, és próbáld újra!
Az erdei ösvény azonban nem volt sima, mint a játszótér. Egy kiálló gyökér hirtelen Lilia útjába került. A tündér egyensúlyozott, de a görkorcsolyák kimozdultak és Lilia ismét a földön találta magát. Ezúttal azonban nem nevetett rögtön, kicsit szomorúan nézett maga elé.
– Talán nem nekem való a görkorcsolya – sóhajtott.
Ekkor a nyuszi odaugrott mellé, és megsimogatta a kezét.
– Dehogynem! Csak mindenki máshogy tanul. Nézd meg, én sem tudtam elsőre ugrani! – mondta, majd nagyot ugrott, de a farka beleakadt egy fűszálba, és a nyuszi is elterült.
A többiek hangosan nevettek, és Lilia észrevette, hogy nem baj, ha valami elsőre nem sikerül. A barátok együtt próbáltak segíteni neki: a madárka dalolva biztatta, a mókus ágakat rakott le, hogy Lilia kikerülhesse a gyökereket, a sün pedig puha mohát hozott, hogy ha elesik, ne üssön nagyot.
Lilia ismét felállt és újra próbálta. Egyre ügyesebben mozgott, és ahogy telt az idő, már nem esett el minden gurulásnál. A barátok tapsoltak és ujjongtak.
– Hurrá, Lilia! – kiáltották.
Lilia boldogan nézett körbe. Már nemcsak ő, hanem az összes barátja is kipróbálta a görkorcsolyát. Sokat nevettek, néha elestek, de mindig segítettek egymásnak felállni.
Délutánra Lilia már olyan ügyes volt, hogy egy egész kört tett meg a tisztáson anélkül, hogy egyszer is elesett volna. A többiek tapsviharral ünnepelték. Lilia megölelte barátait, és így szólt:
– Köszönöm, hogy segítettetek, és nem hagytatok magamra, amikor nehéz volt! Most már értem, hogy nem az a fontos, hányszor esünk el, hanem az, hogy szeretettel, nevetéssel és egymás segítségével mindig felálljunk.
És így történt, hogy a Harmatcsepp erdőben mindenki tudta: ha valamit szeretnének megtanulni, akkor az a legjobb, ha barátokkal, szeretettel és vidámsággal vágnak neki.
Így volt, így nem volt, ez volt az a mese! Talán igaz sem volt, de a szeretet, a bátorság és a barátság mindig valóság marad.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
