A sárga csibe első repülése

A sárga csibe tétován nézett a fészek széléről, ahogy a szél a tollait borzolta. A pillanatnyi habozás után erőt vett magán, és kitárta szárnyait. Első röpte nemcsak egy új kaland kezdete volt, hanem bátorságának próbatétele is.

Egy sárga csibe éppen repülni készül, szárnyait kitárva áll a fűben.

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű, napfényes réten élt egy pici, puha, sárga csibe, akit Csibinek hívtak. Csibi mamája, a bölcs tyúkanyó, és az ő szerető családja mindig vigyáztak rá. A kis csibe tele volt kíváncsisággal, és minden nap új kalandokat keresett a réten.

Csibi egy napon azt kérdezte a mamájától: „Mama, mikor fogok én is repülni, mint a madarak?” Tyúkanyó kedvesen elmosolyodott, és így válaszolt: „Mindennek eljön az ideje, Csibi. Először meg kell tanulnod a szárnycsapásokat.” A kis csibe izgatottan ugrált, alig várta, hogy elkezdhesse az első szárnypróbálgatásait.

Mikor a nap felkelt, Csibi elhatározta, hogy megtanul repülni. A fű harmatos volt, és a levegő tele volt madarak csicsergésével. Csibi először kicsit ügyetlenül csapkodott a szárnyaival, de nem adta fel. A szomszédos kiskacsák bátorították: „Csibi, ne aggódj, mi is így kezdtük! Csak gyakorolj tovább!”

Ahogy múltak a napok, Csibi egyre ügyesebb lett. Tyúkanyó figyelemmel kísérte őt, és minden kis sikerét megünnepelte. Egyik este, mikor a csillagok ragyogtak az égen, Csibi odabújt mamája mellé, és azt mondta: „Mama, érzem, hogy közel van a nagy nap.” Tyúkanyó megsimogatta és azt mondta: „Tudom, drágám. Hiszek benned.”

Eljött a nagy nap reggele. Csibi szárnyai már erősek voltak, és tele volt önbizalommal. Az egész kis állatcsalád összegyűlt, hogy lássák Csibi első repülését. A nap fénye aranyszínűre festette a rétet. Csibi mély levegőt vett, és elrugaszkodott a földről. Szárnyai először tétováztak, de aztán erőteljes csapásokkal emelkedni kezdett.

„Nézd, repülök! Repülök!” kiáltotta vidáman. A levegő simogatta a tollait, és a világ alatta kinyílt. A kis barátai örömükben tapsoltak. Csibi boldogan körözött a rét fölött, majd lágyan földet ért.

„Sikerült!” mondta büszkén, és a családja körbevette, megölelve őt. Tyúkanyó könnyezve mondta: „Csibi, mindig is tudtam, hogy képes vagy rá.”

A kis csibe első repülése nemcsak bátorságot, hanem szeretetet és kitartást is tanított. A barátai és családja támogatásával Csibi megmutatta, hogy a legkisebb is képes a legnagyobb dolgokra.

És így volt, igaz volt, talán mégsem. Ez egy mese volt, amely szeretetről és jóságról szólt.




Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.