Volt egyszer egy kicsi, vörös bundájú róka, akit úgy hívtak, hogy Rudi. Rudi nem volt hétköznapi róka, hiszen ő mindig, mindenhol el tudott aludni. Elaludt a fák alatt, a bokrok tövében, sőt, néha még menet közben is, miközben éppen egy finom bogyót keresett. Mindenki ismerte az erdőben, és a legtöbb állat csak mosolyogva legyintett, ha a kis álomszuszék rókáról beszéltek.
Egy nap, amikor a nap sugarai átszűrődtek a lombok között, Rudi éppen egy fa gyökerei közé kuporodva szundikált. Álmában réten futkározott, pillangókat kergetett, és mindenki barátságosan üdvözölte. Hirtelen egy finom hang zavarta meg a csendes szunyókálást. „Rudi, ébredj fel!” – suttogta a kismadár, Panni. Rudi ásított egy nagyot, kinyitotta a szemét, majd álmosan körbenézett. „Mi történt, Panni?” – kérdezte félálomban.
Eközben az erdei állatok gyakran összesúgtak. A nyúl, a sün, a mókus és a bagoly mind azon csodálkoztak, vajon miért alszik olyan sokat ez a kis róka. „Talán unatkozik?” – kérdezte a nyúl. „Vagy talán mindig álmodozik valamiről?” – tűnődött a bagoly bölcsen. „Lehet, hogy szomorú?” – aggódott a sün. De valójában senki sem tudta a választ.
A kis róka nem volt sem szomorú, sem unatkozó, de mindig annyira fáradtnak érezte magát, mintha egész éjjel a csillagokat kergette volna. Minden reggel megfogadta magának, hogy ma biztosan nem alszik el, de aztán egy puha falevél, egy árnyas bokor, vagy egy szellő simogatása újra álomba ringatta. Rudi kedves volt és barátságos, sosem bántott senkit, és ha ébren volt, mindig segített, akinek csak tudott. Csak hát… nagyon sokat aludt!
Egy szép napon különös dolog történt az erdőben. Az állatok felfedezték, hogy a patakot eltorlaszolta néhány lehullott ág és kő, így a víz nem tudott tovább folyni, a kis halak pedig ijedten csapkolóztak. Panni, a kismadár riadtan repült Rudihoz. „Rudi, most igazán szükség van rád! Segítened kell nekünk!” Rudi álmosan felült, de a barátja hangjától valahogy most nem tudott visszaaludni.
Az összes állat összegyűlt, és Rudi, bár még kicsit álmos volt, rögtön a patakhoz sietett. „Ne aggódjatok, mindannyian segítünk!” – mondta, majd összefogtak: a nyúl a köveket görgette, a mókusok ágat cipeltek, a sün apró kődarabkákat tolt odébb, Rudi pedig erős mancsával a legnagyobb ágakat mozdította el. Mire eljött az este, a patak újra vígan csörgedezett, a halak boldogan úszkáltak, és az állatok együtt örültek.
„Köszönjük, Rudi!” – kiáltotta a nyúl. „Nélküled nem sikerült volna!” Rudi elmosolyodott, és most először érezte, hogy az együtt végzett munka milyen jó érzés. “Szívesen, barátaim! Most már értem, nem csak álmodni jó, hanem együtt segíteni is.”
Attól a naptól kezdve Rudi igyekezett egy kicsit kevesebbet aludni, hogy ne maradjon le semmiről. Persze néha még most is elbóbiskolt a meleg napsütésben, de amikor a barátai hívták, mindig ott volt, hogy segítsen vagy játsszon velük. Az erdei állatok pedig megtanulták, hogy mindenki más, és mindenkit éppen úgy kell szeretni, ahogy van – még azt is, aki folyton elalszik.
Így történt, hogy a kis álmos rókából igazi hős lett az erdőben. A barátság, a szeretet és az összefogás minden akadályt legyőzött, és azóta is boldogan élnek az erdő lakói, amíg csak mesélnek róluk.
Így volt, igaz is volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
