Egy különös félelem: a róka aggodalma saját farka miatt
Élt egyszer egy kis vörös róka az erdő szélén, akit Fülesnek hívtak. Füles minden reggel a patak partján mosakodott, és megnézte magát a víztükörben. Egyik reggel azonban valami furcsát érzett. Ahogy végignézett magán, megpillantotta hosszú, bozontos farkát, és hirtelen megijedt tőle.
„Mi van, ha a farkam valami rosszat akar?” aggódott Füles. „Mi van, ha egyszer csak megcsíp vagy elkap?” Ettől a gondolattól összerezzent, és egész nap csak a farkát lesve settenkedett az erdőben. Minden apró nesztől, suhanástól a háta mögött úgy ugrott félre, mintha üldöznék.
Az erdő lakóinak reakciója a furcsa félelemre
Az erdei állatok hamar észrevették, hogy Füles furcsán viselkedik. A szarka, aki mindig mindent meglátott a magasból, lekiáltott neki:
– Rókakoma, miért forgolódsz állandóan? Talán keresel valamit?
Füles zavartan válaszolt:
– Nem keresek, csak figyelek. Olyan… hát… mintha valami mindig követne!
A sün mama, aki épp almát gyűjtögetett a bokor alatt, odatotyogott hozzá, és megszólította:
– Füles, drágám, hiszen az a te farkad, az sosem bánthat! Az a tied, együtt nőttetek fel.
Füles azonban csak legyintett, és tovább aggódott. Már enni sem volt kedve rendesen, mert sosem tudta levenni a szemét a farkáról.
A róka próbálkozásai, hogy megszabaduljon félelmétől
Egy napon Füles elhatározta, hogy mindenképp megszabadul a félelmétől. Először megpróbálta elrejteni a farkát egy nagy levélkupac alá, de a farka mindig kikandikált onnan, mintha csak huncutkodni akarna.
Aztán beásta a farkát a puha homokba, de ettől csak tüsszögni kezdett, mert a por felszállt és csiklandozta az orrát. Végül úgy döntött, hogy egész nap csak hátrafelé fog menni, hogy mindig szemmel tarthassa a farkát. Ám ettől hamar nekiment egy cserjének, és a mókusok nagyot nevetve figyelték a faágakról.
Egy bölcs bagoly tanácsa, amely mindent megváltoztat
Este, amikor a nap már lebukott a fák mögött, Füles egy sudár tölgyfa alatt pihent. Ott lakott Huhogó, az erdő legbölcsebb baglya. Huhogó csendben figyelte a róka gondterhelt arcát, majd megszólalt:
– Füles, mi szomorít el téged ennyire?
– Félek a saját farkamtól, Huhogó bácsi – vallotta be szipogva a róka. – Nem tudom, mit akar, és mindig mögöttem van!
A bagoly elmosolyodott, és bölcsen így felelt:
– A farkad nem ellenséged. Gondolj arra, mennyi mindenre jó: meleget ad télen, egyensúlyban tart, és milyen szép, mikor a napfényben ragyog! Szeresd, hiszen az hozzád tartozik, nélküle nem lennél ugyanaz a Füles.
A róka végső döntése és a félelem leküzdése
Füles hosszan gondolkodott Huhogó szavain. Másnap reggel óvatosan megsimogatta a farkát, és rámosolygott a víztükörben saját tükörképére:
– Lehet, hogy tényleg nem kell félnem tőled – suttogta magának.
Innentől kezdve nem aggódott többé. Sőt, büszkén viselte gyönyörű, vörös farkát, s ha a szarka vagy a sün megkérdezte, hogy van, csak ennyit felelt mosolyogva:
– Köszönöm, most már jól vagyok, mert megtanultam szeretni magam úgy, ahogy vagyok.
Azt mondják, Füles azóta is boldogan él az erdőben, barátai körében, és sosem felejti el Huhogó bagoly tanácsát.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán nem is volt – de egy biztos: mindig jó szívvel, szeretettel fordulni önmagunkhoz és másokhoz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
