Réges-régen, amikor még lovagok jártak az utakat, s a gyerekek iskolába csak ritkán mehettek, volt egy nap, amit különösen nagyon vártak: ez volt a Gergely-nap. Március tizedike volt ekkor, Szent Gergely pápa ünnepe, aki a tanuló diákok védőszentjeként ismert. A magyar falvakban és városokban ezen a napon a gyerekek különleges szerepet kaptak, hiszen régi szokás szerint ilyenkor járták az utcákat, házról házra, s diákmese közben adományokat gyűjtöttek az iskolának.
A hagyomány szerint a diákok színes ruhába öltöztek, fejüket papírból vagy fából készült koronával díszítették. Fakanalat, csengőt vittek magukkal, s közösen énekelve, tréfásan kopogtattak az ajtókon. A háziak örömmel fogadták őket, hiszen azt tartották, hogy aki jól tartja a Gergely-napi diákokat, annak szerencséje lesz az évben.
Hagyományok és szokások a Gergely-naphoz kapcsolódva
A Gergely-napi szokások nem csak a vidámságról szóltak. Volt abban tanítás, szeretet és közösség is. A mesés történetek szerint a diákok ilyenkor nemcsak adományokat gyűjtöttek, hanem hívogatták is a gyerekeket az iskolába, mondván: „Elindultunk Gergely napjára, iskolába hívogatóba!” Ezzel minden gyermeket arra biztattak, hogy tanuljon, okosodjon, mert a tudás kincs.
A diákokat sokszor a tanító vezette, akinek a bölcsessége és szeretete példát mutatott mindenkinek. A Gergely-napi menet – ahogy mondták – a jóság, szeretet, és összetartás ünnepe volt. Az ajándékokból, amit kaptak, sokszor az iskolának vettek könyvet, táblát, vagy más szükséges dolgot.
A diákmese jelentősége a magyar néphagyományban
És most képzeljük csak el, hogy egy kis faluban, valahol a hegyek között, éppen készülődött a Gergely-napi menet! A kis Lili és barátai, Marci, Dóri meg Bence nagyon izgatottak voltak. Lili anyukája épp egy nagy kosarat készített elő, benne almával, dióval, amit majd a diákoknak adhatnak.
A gyerekek boldogan próbálták fel a színes kabátokat, Marci még egy díszes csákót is készített magának. – Nézd csak, Lili, most olyan vagyok, mint egy igazi király! – nevetett rá Marci.
– Akkor legyél te a menet élén! – szólt Dóri. – Én meg a csengőt hozom, hogy mindenki meghallja, jövünk!
Elindultak hát az utcán, énekeltek és mondókáztak:
„Gergely járás napján,
Kisdiákok napján,
Iskolába csalogatunk,
Tanulásra hívogatunk!”
Az emberek mosolyogva adtak nekik egy-egy almát, diót, cukrot. Volt olyan is, aki egy régi mesét mondott el. – Emlékezzetek, gyerekek, a legnagyobb kincs a szívetekben van! – mondta egy néni.
Mesemondás és szerepjáték Gergely-napon az iskolákban
Az iskolában aztán mindenki összegyűlt, és a tanító bácsi megkérdezte:
– Ki szeretné elmesélni, mit jelent neki a Gergely-nap?
Bence bátran jelentkezett. – Nekem azt jelenti, hogy örülünk egymásnak, együtt játszunk, és tanulunk is valami szépet. Meg hogy segítünk az iskolának!
– Így van! – bólintott a tanító. – A szeretetről, barátságról szól ez a nap, és arról, hogy mindannyian fontosak vagyunk.
A nap végén a gyerekek együtt leültek, megették a kapott almát és diót, és közösen meséltek, nevettek.
Gergely-napi ünneplés napjainkban és megőrzése
Ma már talán nincs minden faluban Gergely-napi menet, de sok iskolában újra feléled ez a szép szokás. A gyerekek jelmezbe öltöznek, énekelnek, s tanulnak a régi idők szeretetéről, közösségéről.
Így marad meg a múlt emléke, s tanítja meg a ma gyermekeit arra, milyen fontos a jókedv, összetartás és a tudás. S hogy soha ne felejtsük el: a legnagyobb kincs a szeretet, amit egymásnak adhatunk.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
