Egy különös történet kezdete: a bátor róka álma
Egyszer, réges-régen, egy messzi-messzi erdő szélén élt egy kis vörös róka, akit Rudi Rókának hívtak. Rudi nem volt sem nagy, sem különösebben erős, de annál kíváncsibb kis állat volt. Az erdő lakói gyakran nevettek rajta, mert mindig álmodozott: hol elbűvölő mezőkről mesélt, hol a csillagokat kérte számon az égtől. Egy napsütéses reggelen, mikor a madarak is lustán énekeltek, Rudi felébredt, s úgy érezte, ma valami rendkívüli fog történni vele.
„Anyu, azt álmodtam, hogy el tudok futni egészen a napig!” – súgta halkan Rudi, miközben az orrát az anyukája bundájába fúrta. „Nincs lehetetlen, csak bátorság kell és jó szív” – felelte a róka mama, s kedvesen megcirógatta fiát.
Mi hajtotta a kis rókát a nap felé vezető úton?
Rudiban egyre csak nőtt a vágy, hogy megtudja, milyen közelről látni a napot, amely minden reggel bearanyozza az erdőt. „Talán ott mindenki boldog, talán ott mindig meleg van” – gondolta. Útnak is indult, hátán egy kis batyuval, benne némi elemózsiával.
Ahogy lépkedett, egy apró, sárga virág suttogott hozzá a szélben. „Hová sietsz, kis róka?” „A naphoz megyek, hadd lássam, mi teszi oly fényessé a világot!” – vágta rá Rudi lelkesen. A virág csak mosolygott, és hozzáadott egy szirmot Rudi batyujába, mondván: „Vidd magaddal, ha meginogna a kedved!”
Út a fényben: találkozások és próbatételek
Az út hosszú volt és kanyargós. Rudi találkozott egy öreg teknőssel is, aki éppen egy pocsolyában pihent. „Hová igyekszel ilyen sebesen?” kérdezte a teknős. „A naphoz futok” – lihegte Rudi. „Ha eljutsz hozzá, add át neki üdvözletemet” – mondta a teknős, s egy kedves mosolyt küldött a rókának.
Egy sötét, mély völgyön is keresztül kellett mennie. Ott lakott egy morcos bagoly, aki azt mondta: „Nem jutsz túl ezen a völgyön, ha nem segítesz nekem megszámolni a csillagokat!” Rudi először megijedt, de aztán rájött, hogy játékos kedvű a bagoly. Hát leültek, és addig számolták a csillagokat, míg Rudi el nem álmosodott. A bagoly meg úgy elnevette magát, hogy utat nyitott a rókának, s még egy tollat is adott neki emlékül.
Rudi így, egy virágszirommal és egy bagolytollal a batyujában, tovább futott. Tudta, hogy minden segítség és kedvesség, amit kap, közelebb viszi őt a naphoz.
A nap kapujában: a róka döntésének pillanata
Mire Rudi felért a legmagasabb hegy tetejére, már nagyon elfáradt. Ott állt előtte egy nagy, aranyszínű kapu, mely mögött ott ragyogott a nap. „Ki vagy, kis róka, s mit keresel itt?” – dörmögte a nap kapuja.
„Én vagyok Rudi, s szeretném látni, miért olyan szép a világ, amikor te ragyogsz rá!” – felelte őszintén. A kapu mögül meleg, puha fény áradt, s a nap hangja kedves lett. „A szépség ott van mindenkiben, aki szeretettel fordul mások felé. Te segítettél a virágnak és a bagolynak is. Már most ragyogsz, mint a nap!”
Rudi hirtelen megértette: a nap fénye nem csak odafönt ragyog, hanem mindenkiben, aki jószívű. Kissé csalódott volt, hogy nem mehetett még közelebb, de boldogan fordult vissza, mert tudta, hogy amit keresett, azt már magában hordozza.
Mit tanulhatunk a róka naphoz vezető útjából?
Rudi hazafelé mindenkinek elmesélte, milyen sokat tanult: hogy a szeretet, a bátorság és a segítőkészség fényessé varázsolja a világot, bármerre is járunk. Az erdő állatai többé nem nevették ki az álmodozó rókát, hanem büszkék voltak rá, hiszen bebizonyította, hogy jóságban és szeretetben bárki elérheti a napot.
Így volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt, ki tudja? De azt biztosan tudjuk, hogy a szeretet és a jóság minden kis szívben ott ragyog, mint a nap!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
