Bemutatkozik Trombi, a horkolós elefánt különlegessége
Egyszer, nem is olyan régen, messze egy nagyvárosi állatkertben élt egy kicsi, ám annál kedvesebb elefánt, akit mindenki csak Trombinak hívott. Trombi kicsit más volt, mint a többi elefánt: ormánya picit hosszabbra nyúlt, a füle pedig hatalmas volt, mint két palacsinta. De ami igazán különlegessé tette Trombit, az az volt, hogy ő bizony folyton horkolt.
Amikor eljött az alkonyat, és a nap utolsó sugarai elbújtak a fák mögött, Trombi lefeküdt a puha szalmájára, és pillanatok alatt elaludt. Amint elaludt, elkezdődött az esti koncert: „Ho-hó, brüm, brüüüm,” harsogott Trombi horkolása, amit még a majomházban is hallani lehetett.
A horkolás rejtélye: Miért ad ki ilyen hangokat Trombi?
Egyik nap a kis zebra, Zizi, odasomfordált Trombihoz. „Trombi, mondd csak, miért horkolsz ilyen hangosan éjjelente?” kérdezte kíváncsian.
Trombi elpirult, amennyire egy elefánt csak tud, majd lassan válaszolt: „Nem is tudom, Zizi, mindig így alszom, amióta csak emlékszem. Néha még magam is felébredek rá!”
A beszélgetésbe bekapcsolódott Mici, a mosómedve is: „Talán valami álmod van, ami ilyen hangos? Vagy esetleg a nagy füleid miatt ilyen zajos az álmod?” viccelődött kedvesen.
Trombi csak mosolygott, de egy kicsit el is szomorodott, mert nem akarta zavarni a barátait. Az állatkert lakóinak éjszakái Trombi mellett
Az állatkertben mindenki szerette Trombit, de az éjszakák néha nehezek voltak. A flamingók gyakran felriadtak a horkolásra, és a kis majmok is sokszor panaszkodtak. „Jaj, éjjel nem tudok álmodni egy cseppet sem!” zsörtölődött Fickó, a kismajom, miközben a haját borzolta.
De volt, akinek épp emiatt lett jó éjszakája. „Én szeretem, amikor Trombi horkol,” mondta Panni, a kisnyuszi. „Biztonságban érzem magam tőle! Olyan, mintha egy nagy, puha védelmező lenne mellettem.”
Az állatok összegyűltek, hogy beszélgessenek Trombi horkolásáról. „Talán valahogy segíthetnénk neki, hogy halkabb legyen az éjszaka?” vetette fel Zizi.
Megoldások keresése: Segíthetünk-e Trombinak?
A következő napokban mindenki gondolkodott, hogyan segíthetnének Trombinak és persze maguknak is. A sünik puha párnát készítettek levelekből, amit Trombi feje alá tettek.
A papagájok egy kis altatódalt énekeltek esténként, hátha Trombi mélyebben alszik majd. De semmi sem segített, a horkolás csak nem akart halkulni.
Egy este, amikor mindenki már majdnem elaludt, a bölcs bagoly, Buba, megszólalt a fáról: „Talán nem kéne bosszankodnunk azon, amin nem változtathatunk. Fogadjuk el Trombit úgy, ahogy van! Hiszen mindenki más valamiben, és mindannyian így vagyunk egy nagy család!”
Az állatok elgondolkodtak. Rájöttek, hogy igazából Trombi horkolása már olyan megszokottá vált, hogy nélküle hiányozna valami az éjszakából.
Tanulságok és vidám pillanatok Trombi történetéből
Innentől kezdve már senki sem haragudott Trombira a horkolásáért. Sőt, kitalálták, hogy esténként mindenki elmesél egy vidám történetet elalvás előtt, és ha Trombi horkolása közben valaki felébred, az újabb mesét kérhet.
Így az éjszakák tele lettek barátsággal és nevetéssel, és mindenki megtanulta, hogy nem baj, ha valaki egy kicsit más. A szeretet, türelem és elfogadás még a leghangosabb horkolást is megszépíti!
Hát így volt, igaz volt, talán nem is igaz, ilyen volt ez a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
