Ismerd meg Picurt, a folyton ugráló kiscicát
Volt egyszer egy kis faluban egy különleges cica, akit Picurnak hívtak. Picur nem volt olyan, mint a többi cica, akik szeretnek lustálkodni a napfényben vagy csendben osonni a kert végében. Picurnak ugyanis egyetlen dolog járt a fejében nap mint nap: ugrálni, ugrálni, ugrálni! Mindenki ismerte őt a környéken, mert akárhová ment, mindig egy vidám ugrással érkezett.
Picur bundája fényesen csillogott, szemei kíváncsian csillogtak, és ha csak egy pillanatra is megállt, máris talált valamit, amire felugorhatott. A gyerekek örültek neki, mert Picur mindig részt vett a játékaikban, sőt, néha még ügyesebben is ugrált, mint ők maguk!
Hogyan kezdődött Picur ugrálós kalandja?
Egyszer, amikor Picur még egészen kicsi volt, meglátta a kertben a pillangókat táncolni a virágok között. – Hűha, milyen csodás lehet ott fent! – gondolta magában. Nem sokáig habozott, máris lehajolt, s egy hatalmas ugrással próbált közelebb kerülni a színes szárnyakhoz. Persze, a pillangók elröppentek, de Picur annyira élvezte az ugrás érzését, hogy azóta sem tudott megállni.
Egy nap odament hozzá a mama cica, és így szólt:
– Kis Picur, miért ugrálsz ennyit? Nem fáradsz el?
– Dehogy fáradok, mama! – felelte nevetve Picur. – Olyan jó érzés repülni egy pillanatra, és így mindig látok valami újat!
Azóta Picur minden nap újabb és újabb ugróhelyeket keresett magának, s így kezdődtek az igazi kalandjai.
Milyen helyeken szeret leginkább ugrálni Picur?
Picur kedvenc helye a kert végében álló öreg, mohos kő volt. Oda mindig felugrott, ha pihenni akart, vagy csak úgy, ha messzire szeretett volna nézni. Aztán ott volt még a játszótér homokozója, ahol a gyerekekkel versenyeztek, ki tud magasabbra ugrani.
De a legizgalmasabb ugrásokat a tó partján hajtotta végre, ahol a békák is ugráltak vele.
– Nézzétek, én is tudok úgy ugrani, mint ti! – kurjantotta a békáknak.
– Ugrass velünk, Picur! – rikkantotta vissza az egyik béka.
Ott aztán annyit ugráltak, hogy Picur bundája is tiszta por lett. De ő csak nevetett, és tovább ugrált.
Miért imád annyira ugrálni ez a különleges cica?
Egyszer Picur találkozott a szomorú kiskutyával, Bundással, aki nem mert játszani a többiekkel.
– Miért nem csatlakozol hozzánk, Bundás? – kérdezte Picur.
– Félek, hogy nem tudok olyan ügyesen futni és ugrani, mint ti – mondta Bundás szomorúan.
Picur ekkor odaugrott mellé, és azt mondta:
– Tudod, nem az a lényeg, hogy ki ugrik a legmagasabbra vagy a legmesszebbre. Az a fontos, hogy próbáljuk meg együtt, és örüljünk annak, amit csinálunk!
Így Bundás is bátorságot kapott, és onnantól kezdve együtt ugráltak mindennap. Picur megtanította neki, hogy a szeretet és a bátorság mindennél többet ér.
Az ugrálás hatása Picur mindennapjaira és barátaira
Picur sosem volt egyedül, mert az ugrálásával mindenkit magához vonzott. Minden új nap új barátokat és új kalandokat hozott neki. Még a legnagyobb eső idején is akadt valaki, aki vele együtt ugrált a pocsolyákban: a veréb, a mókus, meg persze Bundás, a kutyus is.
– Hálás vagyok, hogy ilyen sok barátom van – mondta egy este Picur a mamája ölében.
– Azért, mert kedves vagy, segíted a többieket, és együtt játszol velük – simogatta meg a mama cica.
Picur elmosolyodott, és elalvás előtt még egy óriási ugrást álmodott magának, ahol mindenki vele tartott.
Így tanulta meg Picur, hogy az életben a szeretet, a jóság és az összetartozás a legfontosabb. Mert együtt ugrálni sokkal jobb, mint egyedül, és a barátság minden akadályt legyőz.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
