A régi időkben, amikor még a világot nem járták gépek és nem zakatoltak a vonatok sem, az emberek szorosabb barátságban éltek a Természettel. Tavasszal, mikor a hó kezdett olvadni és a napocska bátrabban kukucskált le a felhők mögül, a falusiak egy különös vendéget vártak: a böjti szeleket. Az öregek a kályha mellett ülve mesélték a gyermekeknek, hogy a böjti szelek nem csupán a tavasz hírnökei, hanem mindenféle titkok tudói is. Március közepétől Húsvétig ők söpörték tisztára az utcákat, kerteket, sőt, a lelkeket is.
Az aprócska Dombocska faluban mindenki figyelte, mikor érkezik az első igazi böjti szél. „Hallod, Zsófi?” kérdezte egyik reggel Palkó a kishúgát, mikor a nádtetős ház kicsi ablakában álltak. „Zizegnek a fák, a madarak is egyre hangosabbak! Biztos, hogy ma megjött a böjti szél!” Zsófi az ajtó elé sietett, arcát az égre emelte, és halkan suttogta: „Köszöntelek, kedves Szellő! Hozzál nekünk sok jóságot és napsugarat!”
A böjti szelek eredetéről sokféle történet keringett. Az egyik szerint a szelek királynője, Borka, minden évben új ruhát szőtt a tavasznak. Míg készült a virágos kelme, Borka apró szellőcskéket küldött, hogy söpörjék el a téli port. Egy másik mese úgy tartotta, hogy a szelek segítenek a madaraknak hazatalálni, és a magokat is ők ültetik el a földbe.
Régen, mikor még nem volt meteorológus bácsi, az emberek a természeti jelekből jósolták meg, hogy milyen lesz az idő. Ha a böjti szél erősen fújt, azt mondták, bő termés lesz nyáron, de ha alig mozdult a levegő, az öregek aggódva néztek egymásra. A gyerekek ilyenkor papírsárkányt eregettek, a mamák pedig ablakot pucoltak, mert a böjti szél – mondták – a port is elfújja a házból.
Egy napon Zsófi és Palkó elindultak a rétre, hogy a tavaszi széljárás csodáit meglessék. Útközben találkoztak Öreg Szellővel, aki egy öreg fűzfa alatt pihent. „No, gyerekek! Tudjátok-e, miért fúj a böjti szél ilyenkor?” kérdezte elmosolyodva. Zsófi vállat vont, Palkó pedig így válaszolt: „Talán azért, hogy játszhassunk a szélben?” Öreg Szellő kacagott egyet. „Az is igaz, de legfőképp azért, hogy megtisztítsa a világot. A böjti szél a rosszkedvet, a haragot, és a tél utolsó maradékát is elfújja. S ha jól figyeltek, te is, meg te is, megtanuljátok tőle a jóságot!”
Ahogy sétáltak, Palkó egy elhagyott madárfészket talált. „Nézd, üres!” kiáltotta. Zsófi megszólalt: „Lehet, hogy a böjti szél hozza vissza a madarakat is?” „Bizony,” bólintott Öreg Szellő, „és közben új esélyt ad mindenkinek. Aki télen morcos volt, most újra barátkozhat. Aki haragudott, most megbékélhet.”
A faluban ilyenkor mindenki segítőkészebb lett. A böjti szelek emlékeztették a nagyokat és kicsiket, hogy egymás iránt szeretettel kell fordulni. A szomszéd néni friss kalácsot sütött, s Palkó anyukája egy csokor hóvirágot vitt át neki. Még a korábban civakodó kisfiúk is együtt játszottak a szélben.
Amikor eljött a Húsvét reggele, a böjti szelek elcsendesedtek. A falu utcái tisztán ragyogtak, mindenki örömmel köszöntötte a tavaszt. Palkó és Zsófi leültek a kertben. „Ugye, milyen jó, hogy van böjti szél?” súgta Zsófi. „Igen, nélküle nem lenne ilyen tiszta minden, és talán mi sem lennénk ilyen jókedvűek,” mosolygott Palkó.
Így hát mindig emlékezzünk a böjti szelekre: nem csak a port söprik el, hanem a szívünket is megtisztítják, hogy szeretetben és békében élhessünk.
Így volt, igaz is volt, mese is volt, talán igaz se volt. De egy biztos: a böjti szél jóságra, szeretetre és összefogásra tanít minket minden tavasszal.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
