Egy messzi-messzi helyen, ott, ahol az erdő fái olyan magasra nőttek, hogy elérték a csillagos eget, egy különleges tündér született. A neve Lili volt, és a Csillagos Erdő tiszta harmatcseppjéből születtek a szárnyai. Lili kíváncsi és játékos volt, minden nap újabb titkot akart felfedezni az erdőben. A többi tündér közül is kitűnt, mert a szemei úgy ragyogtak, mint az éjszakai csillagok, és mindig segített a nála kisebbeknek.
Egy este, amikor a szél susogva mesélt régi történeteket, Lili meghallotta, ahogy két idős tündér sutyorog egymás közt. „Tudod, a csillagcsoki az, ami minden vágyat teljesít” – mondta az egyik. A másik így felelt: „De csak annak, akinek tiszta a szíve.” Lili szíve hevesebben kezdett verni. Mi lehet az a csillagcsoki, gondolta magában. Attól a naptól fogva nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy megtalálja ezt a csodás édességet.
A csillagcsoki titka régóta izgatta az erdei tündérek fantáziáját. A mese úgy tartja, hogy az erdő legmagasabb fáján, egy ezüstszínű levél alatt, éjfélkor jelenik meg a csillag alakú csokoládé. Aki megleli, az egy kívánságot kérhet, de csak akkor, ha önzetlen szívvel kíván. Mindenki vágyott rá, de kevesen tudták, hol és mikor keressék.
Egyik reggel Lili útra kelt. Vállán kis hátizsák, zsebében egy darabka kenyér, és a szívében bátorság. Útközben találkozott a mókussal, aki így szólt: „Hová mész ilyen korán, Lili?” A tündér elmesélte, milyen nagy utazásra készül, és hogy szeretné megtalálni a csillagcsokit. „Vigyázz magadra!” – mondta a mókus, és adott neki egy piros bogyót az éhség ellen.
Lili ment, mendegélt, míg el nem ért az erdő széléig, ahol egy nagy öreg fa állt. Az ágak között ezüstös fény csillant. „Ez csakis az lehet!” – suttogta izgatottan. Felröppent, és valóban, ott lapult a csillagcsoki, csodás aranyszín papírban. Lili keze picit remegett, ahogy kibontotta.
„Vajon tényleg teljesíti a kívánságomat?” – kérdezte félhangosan. Akkor hirtelen egy kis őzike bukkant elő a bokorból. „Szia Lili, nagyon éhes vagyok. Nem osztanád meg velem a finomságodat?” Lili elmosolyodott, és a csillagcsoki felét az őzikének adta.
Ahogy belekóstolt, furcsa melegség járta át a lelkét. Mintha a csillagok fénye költözött volna belé, minden gondolata kedvesség és szeretet lett. „Köszönöm, Lili!” – mondta az őzike, és hálás szemei ragyogtak.
Lilit boldogság töltötte el, de ekkor a csillagcsoki varázsa is működni kezdett. Egy pillanat alatt a fák levelei színes fényben kezdtek játszani, és a környék összes kis állata odagyűlt. „Lili, te nem csak magadra gondoltál, hanem másokra is!” – szólt egy bölcs bagoly. „Ezért a kívánságod teljesül: mindig lesz bátorságod és szereteted, hogy segíts másokon.”
A tündér megtanulta, hogy a csillagcsoki igazi titka nem az édességben, hanem a jószívűségben rejlik. Mától kezdve mindig segített, ha valaki kérte, sőt, még akkor is, ha nem kérték. Így barátokra és sok-sok kalandra lelt, mert mindenki szerette Lilit jókedvéért és kedvességéért.
Azon az estén, amikor Lili visszatért a tündérlakba, a többiek köré gyűltek és kíváncsian kérdezgették: „Na, milyen volt a csillagcsoki?” Lili elmosolyodott, és így felelt: „A legfinomabb dolog a világon az, ha megoszthatjuk azt, amink van!” Mindenki nevetett, és együtt ünnepeltek, hiszen rájöttek, hogy a szeretet és a jóság sokkal értékesebb minden kívánságnál.
Így történt, hogy a csillagcsokitól nem csak Lili, de az egész Csillagos Erdő boldogabb lett. Hát így volt, igaz volt, talán mégsem volt igaz, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
