Egy különleges tündér születése a varázserdőben
Volt egyszer, nem is olyan régen, egy messzi-messzi varázserdőben egy pici tündér, akit Buborékának hívtak. Buboréka nem volt átlagos tündér. Amikor először megszületett, apró szárnyaival nem röppent, hanem egyenesen a földre huppant, és – csodák csodája – pattanni kezdett, mint egy színes labda! Az egész varázserdő összegyűlt, hogy megnézze ezt a furcsa kis tündért.
A többi tündér suttogott és csodálkozott: “Láttatok már ilyet, pattogó tündért?” – kérdezte Cserkó, a legidősebb tündér. “Bizony, nem mindennapi!” – felelte Pitypang, mosolyogva Buborékára. Buboréka is érezte, hogy más, mint a többiek, de kíváncsian várta, vajon miért kapta ezt a különleges képességet.
Miért kezdett el pattogni a tündér, mint a labda?
Egy nap Buboréka megkérdezte anyukáját: “Anya, miért pattogok én, amikor a többi tündér repül?” Anyukája megsimogatta a fejét és elmosolyodott: “Drágám, minden tündér különleges valamiben. Te azért pattogsz, mert a szíved tele van örömmel és játékossággal. A varázserdőnek pont ilyen tündérre van szüksége!”
Buboréka elgondolkodott. Vajon mihez kezdhetne ezzel a szokatlan tudománnyal? Aztán úgy döntött, hogy kipróbálja, mire képes, és bátran elindult a tündérek földjén.
Az első kaland: pattogás a tündérek földjén
Buboréka pattogott egyre messzebbre és messzebbre. Hol egy fa tetején landolt, hol virágok között, hol pedig egy nagy pocsolya partján. Egyszer csak egy kis mókus szorult bajba: nem tudott lemászni egy magas ágról. Buboréka gyorsan odapattogott.
“Segíthetek neked?” – kérdezte Buboréka. “Nagyon félek, nem merek leugrani!” – mondta a mókus remegő hangon.
“Ne félj, van egy ötletem!” – mondta a pattogó tündér. Egy nagy lendülettel a magasba pattant, és pont a mókus mellé érkezett. “Fogd meg a kezem, és együtt pattogunk le!” A mókus bólintott, és Buboréka segítségével vidáman leértek a földre. A mókus hálásan átölelte Buborékát.
Barátokra lelni a szokatlan képesség segítségével
Buboréka híre hamar elterjedt az erdőben. Egy reggel a méhecskék is felkeresték. “Buboréka, a virágpor fennragadt a legmagasabb virág tetején! Tudnál segíteni?” – kérlelték.
“Persze!” – nevetett Buboréka, és egy hatalmas ugrással már fenn is volt a virág tetején, ahol óvatosan lecsúsztatta a virágport a méhecskéknek. A méhek boldogan zümmögtek körülötte: “Köszönjük, Buboréka, igazi barát vagy!”
Így aztán Buboréka napról napra egyre több barátot szerzett. Pattogott a réten, segített a bogaraknak átkelni a patakon, vagy a pillangóknak elérni a legmagasabb faágakat is. Mindenki szerette, mert mindig jókedvű volt, és sosem félt segíteni másokon.
Mit tanulhatunk a pattogó tündér történetéből?
Buboréka története megtanítja nekünk, hogy mindenki különleges valamiben. Néha éppen az lesz a legnagyobb erősséged, amit először furcsának vagy szokatlannak gondolsz. A szeretet, az elfogadás és a másokon való segítés a legfontosabb dolgok a világon.
És ha valaki kicsit más, mint a többiek, az lehet, hogy pont arra van szükség, hogy még boldogabb legyen a varázserdő! Az igazi barátok pedig mindig örülnek annak, aki vagy, és segítenek, hogy a legjobbat hozd ki magadból.
Így volt, talán igaz, talán nem, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
