Réges-régen, amikor a világ még fiatal volt, s a Nap minden reggel első pillantását csillogó fűszálakra vetette, élt egy csodálatos tündér a völgyek legszebbikében. Ezt a helyet úgy hívták, hogy Harmatmező, mert minden hajnalban gyöngyöző harmat lepte be, mintha ezer apró gyémánt hullott volna le az égből. A tündért mindenki csak Harmat Ilonának nevezte, de kevesen látták őt igazán. A madarak éneke, a szellő suttogása és a virágok illata mind róla meséltek, de csak a legtisztább szívűek pillanthatták meg.
Az emberek azt beszélték, hogy Ilona a mező boldogságát őrzi, s ha valaki szomorú vagy elveszett, a tündér megmutatja a szívének a helyes utat. Az volt az ősi mondás, hogy „ahol a harmat csillog, ott Ilona mosolya ragyog”.
Találkozás a tündérrel a hajnali mezőn
Egy reggel, mikor a nap még csak sárgás gömbként derengett a dombok felett, egy kisfiú, Misi elindult a mezőn át a patakhoz. A szeme még álmos volt, de a lelke kíváncsi. Ahogy lépkedett, hirtelen apró lábnyomokat vett észre a harmatos fűben. Követte őket, s csodák csodájára egyszer csak egy apró tündérleány állt előtte, áttetsző szárnyakkal, harmatcseppekkel a hajában.
– Ki vagy te? – suttogta Misi, mert úgy érezte, hangos szóval elijesztené a varázslatot.
– Én vagyok a harmatmező tündére, Ilona – válaszolta a tündér és barátságosan rámosolygott. – Te pedig azért jöttél, mert keresel valamit, igaz?
Misi bólintott. – Kicsit elveszettem magam. Néha szomorú vagyok, és úgy érzem, senki sem ért meg.
A tündér leült mellé egy harmatos fűcsomóra, és megfogta a kezét.
A tündér varázslatos képességeinek bemutatása
Ilona szemeiben különös fény csillant. Meglengette a szárnyait, s a levegőben apró szivárványkörök jelentek meg. Az egyik körben Misi nevetett a testvérével, a másikban segített egy elesett kismadárnak. A harmadikban egy nagy ölelést adott édesanyjának.
– Látod, mennyi szeretet van benned? – kérdezte lágy hangon Ilona. – A szíved tele van jósággal. Néha csak elfelejtjük, mennyi örömöt tudunk adni másoknak.
Misi ámulva nézte a varázslatot. – Ezt én is tudom csinálni? – kérdezte.
– Persze! – kacagott a tündér. – Minden gyermek képes varázsolni, ha szeretettel néz a világra, és segít, amikor csak tud.
Barátság és próbatételek a harmatmezőn
Hirtelen hangos csipogás törte meg a csendet. Egy kis veréb esett le a fűbe, és nem tudott felszállni. Misi odasietett, gyengéden két tenyerébe vette, és óvatosan simogatta. Ilona mosolyogva nézte, majd így szólt:
– Most tedd a madarat a markomba!
Misi átadta a verebet, Ilona pedig csendben énekelt neki. A veréb hamarosan megélénkült, és vidáman felröppent a levegőbe.
– Látod, milyen fontos a törődés? – kérdezte a tündér. – Egy kis odafigyelés és szeretet csodákra képes.
Misi nagyot sóhajtott. Már nem érezte magát elveszettnek. Megköszönte Ilonának a segítséget.
– Ugye találkozunk még? – kérdezte.
– Amíg a szíved nyitott, mindig megtalálsz engem – nevetett Ilona, majd lassan eltűnt a reggeli fényben.
A harmatmező tündérének örök üzenete az embereknek
Attól a reggeltől kezdve Misi minden hajnalban hálás szívvel ment a mezőre. Megtanulta, hogy a szeretet, a jóság és a törődés mindig visszatér az emberhez, akárcsak a harmat cseppjei a reggelben.
Elmesélte a barátainak is, amit tanult, így egyre többen vigyáztak egymásra és a mező állataira. A harmatmező sosem volt még ilyen boldog és ragyogó.
Így lett Harmat Ilona története minden gyermek szívében örök emlék, aki valaha is végigsétált a csillogó réten.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
