Egy napsütéses reggelen a tóparti réten minden állat ébredezett. Csicsergő madarak, futkározó mókusok, és a fák lombjai között surranó kis bogarak mind-mind készültek a napra. A tó partján élt egy különleges kis béka, akit Fricinek hívtak. Frici egyáltalán nem volt olyan, mint a többi béka. Mindig fülelt, hátha valakinek segíthet. Senki nem tudta, honnan jött benne ez a nagy-nagy jószívűség, de mindenki szerette ezért a kedvességéért.
Frici nem volt túl nagy, talán a legkisebb béka volt a tóban. De amilyen kicsi volt, olyan nagy szíve volt. Minden reggel, amikor a nap sugarai megcsillantak a víztükrön, Frici elhatározta, hogy ma is tesz valami jót. Egyik nap, amikor a nádas között ugrándozott, meghallotta, hogy valaki sírdogál. Közelebb ment, és látta, hogy egy kis egér rekedt bele a sűrű fűbe.
– Mi történt, kis egér? – kérdezte Frici aggódva.
– Beszorult a lábam – felelte az egérke, a szemét törölgetve –, és nem tudok kijutni!
Frici nem gondolkodott sokat. Óvatosan odaugrott, és a kis nyelvével óvatosan eltávolította a fűszálakat az egérke lábáról. Az egér boldogan szaladt tovább, és még vissza is fordult:
– Köszönöm, Frici! Te vagy a legkedvesebb béka a világon!
Ez volt az első alkalom, amikor Frici igazán fontosnak érezte magát. Attól a naptól kezdve mindenki tudta, hogy ha baj van, a kis békához kell fordulni.
Azóta Frici minden nap tett valami jót. Egy reggel, amikor a tóparti fák alatt sétált, találkozott egy bogárral, aki nem talált haza.
– Segíthetek? – kérdezte Frici kedvesen.
– Nem tudom, merre van a házam – pityeredett el a bogár.
Frici felült egy levélre, és megkérdezte a cinegét, látta-e a bogár házát. A cinege segített, és együtt megtalálták a bogárkát otthon. Frici mindig tudta, hogy ha összefognak, minden könnyebb lesz.
Nem telt el úgy nap, hogy ne segített volna valakinek. Néha csak egy kedves szóval, máskor egy ugrással vagy egy ötlettel. A tóparti állatok megszokták, hogy ha baj van, Frici ott terem.
Ám egyszer Frici is bajba került. Egy viharos napon, amikor a sötét felhők már mindent eltakartak, Frici egy nagy hullámba csúszott, és messze sodródott a parttól. A kis béka nagyon megijedt, mert nem talált vissza a tó széléhez. Segítségért kiáltott, de a szél elfújta a hangját.
Ekkor azonban a tóparti állatok összegyűltek. Az egér, a bogár, a cinege és még sok más állat mind Frici keresésére indult. A kis egér a legvékonyabb réseket is átkutatta, a bogár a levegőből keresgélt, a cinege messze ellátott a fák tetejéről. Végül egy nagy levélre tekeredve megtalálták Fricit.
– Frici! – kiáltott boldogan az egér. – Most mi segítünk neked!
Az egér és a cinege együtt húzták ki Fricit a partra. Ott mindenki örömtáncot járt, és Frici nagyon boldog volt. Megtanulta, hogy a jóság mindig visszatér, mert ha segítünk másoknak, számíthatunk rá, hogy nekünk is segítenek, amikor szükség van rá.
A tóparti állatok attól a naptól még jobban összetartottak. Mindenki igyekezett segíteni a másiknak, ahogy Fricitől tanulták. Frici boldogan ült a parton, és mosolygott, mert tudta: a világ szebb hely, ha segítünk egymásnak.
És így történt, hogy a kis béka, aki mindig segített másoknak, végül maga is megtapasztalta a szeretet és a jóság erejét. Ettől a naptól kezdve mindenki tudta, hogy a tóparti közösségben az összetartás és a segítőkészség a legnagyobb kincs.
Így volt, úgy volt, volt egyszer egy kis béka, aki mindig segített másoknak. S talán igaz is volt, talán nem, de egy biztos: a jóság mindig visszatér!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
