Egy különleges cica története: a víztől való félelem
Volt egyszer egy csillogó szemű, puha bundájú, kis szürke cica, akit Bodzának hívtak. Bodza nem csak a csillagok alatt szerette kergetni a faleveleket, hanem szívesen bújt a gazdijához is, ha nyugalomra vágyott. Mindenki szerette őt a házban, mert kedves volt, dorombolt és mindenkit megnevettetett a játékosságával.
De Bodzának volt egy nagy titka: rettentően félt a víztől. Amikor csak a csap csöpögni kezdett, ő máris elbújt a függöny mögé, vagy a kanapé alá szaladt. Nem értette, miért olyan érdekes a víz a többi állatnak. Csak annyit tudott, hogy nedves lesz tőle a bundája, és ez neki egyáltalán nem tetszik.
Miért félhetnek a cicák a víztől?
Bodza félelme nem volt egyedi. Sok cica fél a víztől. Talán a hideg érzése miatt, talán mert csúszós lesz a mancsuk, vagy egyszerűen csak furcsa, idegen a számukra. A gazdik gyakran próbálják megérteni, miért is kelti ez a két kis hidrogénből és egy oxigénből álló csoda ilyen félelmet kedvenceikben. De a cicák világa tele van titkokkal.
Az első találkozás: a cica és a fürdetés
Egy szép meleg tavaszi napon, amikor a nap sugarai már besütöttek a konyha ablakán, Bodza gazdája, Viola úgy döntött, hogy megfürdeti a kiscicát. Viola nagyon szerette Bodzát, és úgy gondolta, hogy néha egy kis fürdés csak jót tesz neki, főleg miután Bodza a kertben játszva jól összesározta magát.
– Bodza, most szép tiszta leszel – mondta kedvesen Viola, miközben előkészítette a langyos vizet.
De Bodza, ahogy meghallotta a víz csobogását, nagyra nyílt szemekkel nézett Violára.
– Nyaú, én nem akarok fürdeni! – ugrott ki a kosarából, és elbújt a szekrény mögé.
Viola finoman előcsalogatta Bodzát.
– Ne félj, itt vagyok veled – mondta és megsimogatta a buksiját.
Bodza remegett, de bízott Violában, így óvatosan beletette a mancsát a vízbe. Az elején nagyon furcsa volt, Bodza ijedten nézett körbe, de Viola végig vele volt, beszélt hozzá, és megdicsérte.
– Ügyes vagy, Bodza! – mondta Viola.
Gazdik tapasztalatai a víziszony leküzdéséről
Nemcsak Viola próbálkozott azzal, hogy segítsen Bodzának leküzdeni a félelmét. A szomszéd gyerekek is meséltek arról, hogy a cicájuk, Maszat, hasonlóan rettegett a víztől, de minden fürdetésnél egyre bátrabb lett.
– Az én cicám is félt – mondta a kis Lili egyszer, amikor áthívta Violát játszani. – Anyukám mindig szólt neki előtte, és játszott vele a fürdés után. Így egyre kevésbé félt.
Viola is így tett Bodzával. Minden fürdetés előtt beszélgettek, és Bodza kedvenc játékát is odakészítette. Néha csúszott, néha fröcskölt, de Bodza egyre bátrabb lett.
Sikerek és kudarcok: hogyan segíthetünk cicánknak?
Az első próbálkozások után voltak napok, amikor Bodza megint elbújt, ha vizet látott. De Viola nem adta fel. Sok türelemmel, szeretettel, és egy-két finom falattal szép lassan sikerült Bodzát rávenni, hogy a víz már ne legyen olyan félelmetes.
A fürdés után mindig összebújtak, Viola megszárította Bodzát, és elmondta neki, mennyire büszke rá.
– Látod, Bodza, milyen bátor vagy? – dicsérte a gazdi.
Bodza végül rájött, hogy a víz nem ellenség. Megtanulta, hogy ha valami újtól félsz is, a szeretet és a türelem átsegít a nehezén.
Ez a kedves történet megmutatja, hogy bármilyen félelmet is érzünk, ha van mellettünk valaki, aki szeret és segít, minden könnyebb lesz. Így történt, így volt, ez volt hát a mese, talán igaz is volt, talán nem – de szívet melengető, az biztos!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
