Egy különleges farkas születése az erdő mélyén
Az erdő mélyén, ahol a fák olyan magasra nőttek, hogy szinte az eget karcolták, egyszer csak megszületett egy kis farkaskölyök. Ez a farkas nem volt olyan, mint a többiek. Őt nem érdekelték a csatározások, sem a harapdálós játékok. Már kicsiként is inkább csodálta a pillangók táncát, figyelte az apró bogarak szorgos munkáját, és mosolyogva nézte a reggeli harmatban fürdőző madarakat.
Amikor a többi farkaskölyök kergetőzött, ő inkább az erdő csendjét hallgatta. “Miért nem játszol velünk, Farkaska?” kérdezték gyakran a testvérei. “Én szeretem nézni, ahogy él minden a körülöttünk” – válaszolta ilyenkor, és a szeme úgy ragyogott, mint a csillagok az éjszakai égen.
Miért döntött úgy, hogy segít másoknak?
Egy nap, mikor Farkaska már nagyobbacska lett, édesanyja megkérdezte tőle: “Mit szeretnél csinálni, ha majd nagy farkas leszel?” A kis farkas gondolkodott egy kicsit, majd így felelt: “Anya, én szeretnék segíteni mindenkinek az erdőben. Szeretném, ha boldog lenne mindenki.”
Az anyukája elmosolyodott, megsimogatta a fejét, és azt mondta: “Ez egy nagyon szép gondolat, Farkaska. Az erdőben mindenkinek jól jön néha egy segítő mancs.”
Innentől kezdve Farkaska eldöntötte, hogy ahol csak tud, segít másoknak. Figyelte az erdő lakóit, hátha valakinek épp szüksége van rá.
A farkas első nagy tette: megmentett egy őzikét
Egy hűvös tavaszi reggelen Farkaska sétált az erdőben, amikor halk sírást hallott a bokrok mögül. Óvatosan közelebb lépett, és meglátta, hogy egy apró őzike beszorult egy sűrű bozótba. Az őzike szeme könnyes volt a félelemtől.
“Ne félj, segítek!” – mondta Farkaska, és finoman elkezdte szétfeszíteni az ágakat a mancsaival. Az őzike remegett, de bízott Farkaskában, mert a hangja kedvesen csengett.
Néhány perc múlva az őzike kiszabadult, és hálásan nézett a farkasra. “Köszönöm, hogy megmentettél! Hogy hívnak téged?” – kérdezte. “Farkas vagyok, aki segíteni szeretne mindenkinek” – felelte Farkas, és mindketten elmosolyodtak.
Az erdő lakói összefognak a segítőkész farkasért
Az őzike elmesélte az egész erdőnek, hogyan segített neki Farkas. Hamarosan mindenki tudta, hogy van egy különleges farkas közöttük, aki nem bánt senkit, hanem segít, ha baj van. Egérke szólt, hogy Farkas felépítette a kidőlt házikóját. Mókus mondta, hogy Farkas segített neki összegyűjteni a mogyorókat. Mindenki csak jót mesélt róla.
Egy nap aztán a farkasnak lett szüksége segítségre. Egy nagy viharban a barlangja beomlott, és nem tudott kijutni. Az erdő lakói meghallották a hívását, és azonnal odasiettek. Az őzike, a mókus, sőt még a kis egér is együtt dolgoztak, hogy kiszabadítsák a farkast.
“Most mi segítünk neked, mert te is mindig segítettél nekünk!” – mondta örömmel az őzike, amikor végül sikerült kimenteni Farkas barlangjából. Farkas meghatódva nézett körbe a barátain, és tudta, hogy amit adott, azt most visszakapta.
Hogyan változtatta meg az erdőt a farkas jósága?
Az erdőben azóta minden más lett. Az állatok többet segítettek egymásnak, és egyre többet nevettek együtt. Farkas példát mutatott mindenkinek, hogy jó dolog segíteni, és hogy a kedvesség visszatér hozzánk.
Minden reggel együtt üdvözölték a napot, és együtt örültek a csodás, szép erdőnek. Farkas tudta, hogy helyes utat választott, amikor segíteni akart másoknak.
Így aztán, ha valaki az erdőben bajba került, már nem félt, mert tudta, hogy mindig akad egy segítő mancs, egy kedves szó, vagy akár egy meleg ölelés.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
