A Szivárványtó legendája sok-sok esztendővel ezelőttre nyúlik vissza, amikor még az erdők mélyén tündérek táncoltak, és minden kis tóban csodák rejtőztek. A tó maga apró, tiszta vízű, partját puha moha és színes virágok szegélyezik. A napfény játszik a víztükrön, és néha, amikor eső után előbukkan a nap, hét színben ragyogó szivárvány ível át felette. A helyiek úgy tartják, hogy ez a Szivárványtó nem csak szépségéről híres, hanem arról is, hogy ott él egy titokzatos, csodálatos teremtmény: az unikornis.
Sokan mesélik, hogy egyszer réges-régen, amikor egy nagy vihar után minden csepp a tóban táncolt, egy kicsi, törékeny leány, Lilla eltévedt az erdőben. Félt, egyedül volt, de ekkor valami ragyogó szépségű lényt pillantott meg a tó partján. Az unikornis hófehér szőrű volt, sörénye szivárványszínben csillogott, és homlokán egy fénylő szarv ékeskedett.
Az unikornis csendesen lépett Lillához. „Ne félj, kicsi lány” – szólt kedves hangon –, „itt vagyok, hogy segítsek neked.” Lilla először alig mert megszólalni, de az unikornisból áradó jóság bátorságot adott neki. „Elvesztem az erdőben, nem találom az utat haza” – rebegte. Az unikornis finoman meghajtotta fejét, szarva megérintette a tó vizét, mire a víz felszíne fodrozódni kezdett, és egy ösvény jelent meg, ami egészen a faluig vezetett. Lilla boldogan követte az unikornist, közben érezte, szívébe melegség költözik.
A Szivárványtó unikornisa nem csak Lillának segített. A legenda szerint, aki tiszta szívvel, szeretettel fordul a tóhoz, megláthatja őt, és kérhet tőle segítséget. De az unikornis sosem ad semmit önzetlen jóság nélkül. Mindig azt mondja: „A szeretet a legnagyobb varázslat. Ha másokat szeretsz és segítesz, a világ megszépül körülötted.”
Sokan jöttek a tóhoz: volt, aki elvesztette kedvenc játékát, más egy szomorú barátján akart segíteni, és akadt, aki csak meg akarta csodálni a csodás lényt. Az unikornis mindegyikőjükhöz szólt egy-egy jó szót, vagy csupán egy bátorító mosolyt adott. Egy kisfiú, Bence, így szólt hozzá: „Unikornis, szeretném, ha a testvérem meggyógyulna.” Az unikornis megsimogatta Bence vállát, és ezt mondta: „A szereteteddel máris segítettél rajta, sose hagyd el ezt az érzést.” És Bence otthon éberen vigyázott testvérére, míg jobban nem lett.
A faluban idősebbek és fiatalok egyaránt őrzik ezeket a történeteket. Néhányan azt mesélik, egy különleges hajnalon látták, amint az unikornis a szivárványban táncolt. Mások szerint egy csendes estén, mikor a hold fénye a tóra esett, hallani lehetett az unikornis halk énekét, amely szeretetet és békét hozott mindenkinek. Marika néni, a falu mesélője, gyakorta mondogatja a gyerekeknek: „Ha igazán nyitott a szívetek, egy napon ti is megláthatjátok az unikornist.”
A Szivárványtó unikornisa nem csupán a régi idők meséiben él. A gyerekek minden nyáron festményeket készítenek róla, és a falusi ünnepen mindig táncolnak egy nagy, színes szalagokból font unikornis körül. Ha valaki szomorú, csak felnéz a tóra, és emlékszik: „A szeretet és a jóság mindig segít, még ha néha láthatatlanok is azok, akik vigyáznak ránk.”
Így marad élő a legenda. Nem tudjuk, igaz volt-e, vagy csak a képzelet szülte, de a Szivárványtó és az unikornis története megtanít minket arra, hogy jónak lenni mindig érdemes, a szeretet pedig igazi varázslat. Aki ezt a szívében őrzi, annak sosem kell félnie, és mindig lesz út hazafelé, bármilyen messzire is sodorja az élet.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz, talán nem – de ilyen szép meséket mindig érdemes meghallgatni, mert a szívünket gazdagítják.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
