Az elefánt reggel felébredt, és fázni kezdett. Kint a napsugár még álmosan nyújtózkodott a fák lombjai között, de valahogy a szél még csípős volt. Az elefánt, akit Elődének hívtak, nagyot tüsszentett, és az ormánya is libabőrös lett. Előde körbenézett a szobájában, hátha talál valami meleg holmit, de csak egy piros sapkát látott, amit tavaly kapott ajándékba. Fel is próbálta, de csak a fülére fért.
Előde az ablakhoz lépett, és látta, hogy a madarak is összebújnak az ágon. „Ó, bárcsak lenne egy jó meleg kabátom!” – gondolta. De az ő méretében nem volt egyszerű ruhát találni. Mégis, eldöntötte, hogy ma elindul a városi boltba, és keres magának egy igazi, puha kabátot, hogy ne fázzon többé.
Vajon miért döntött a kabátvásárlás mellett? Előde egész nap játszani szeretett volna a barátaival a réten. De ha fázik, nem lehet jókat szaladgálni vagy fröcskölni a patakparton. „Ha lesz egy szép kabátom, akkor a legnagyobb hideg sem fog megijeszteni!” – mondta magának, miközben a cipőjét húzta. Így hát elindult, és közben elmesélte a tervét a mókusnak is, aki vidáman ugrándozott mellette.
„Ugye, Mókuska, jó ötlet kabátot venni?” – kérdezte Előde.
„Nagyon jó ötlet! Ha találsz egy kabátot, én is kipróbálom rajtad!” – nevetett a mókus.
A boltban: hogyan talált rá a legnagyobbra? Előde megállt a kirakat előtt, ahol mindenféle színű és mintájú kabátokat látott. Volt ott pöttyös, csíkos, sőt még csillogós is. Belépve a boltba, a kedves sündisznó eladó rögtön segíteni akart neki.
„Mit keresel, kedves Elefánt Úr?” – kérdezte Sün Samu.
„Egy jó meleg kabátot, ami rám is jó!” – felelte Előde bátortalanul.
Samu előhúzott egy piros kabátot. „Ez jó lesz?”
Előde belebújt, de csak a lábára fért. Próbáltak egy kéket, az a farka végéig ért. Próbáltak egy sárgát, de azon csak a fülének volt hely. Aztán, a sarokban, Előde észrevette a legnagyobb kabátot, amit valaha látott. Olyan nagy volt, hogy egy egész focicsapat is elfért volna benne.
„Ez biztos jó lesz!” – mondta örömmel, és Samu segített neki belebújni. A kabát ujja majdnem a földet súrolta, a gallérja pedig a fejére csúszott.
Vicces pillanatok a túlméretes kabátban. Amint Előde elindult a bolt ajtaján, a kabát ujja beakadt az ajtókilincsbe. Amikor az utcán sétált, a kabát mindent összesöpört: leveleket, kavicsokat és egy kicsi répát is, amit a nyúl hagyott ott. A kabát gallérja néha eltakarta Előde szemét, ezért csuklani kezdett a nevetéstől.
A barátai, a mókus, a nyúl és a kismadár is alig ismerték fel.
„Előde, hová tűntél?” – kiáltotta a mókus.
„Itt vagyok, csak elvesztem a kabátomban!” – válaszolta Előde, miközben botladozott.
Végül leült a réten, és mindenki segített neki kibújni a túl nagy kabátból. Sokat nevetgéltek, különösen akkor, amikor a kismadár is belebújt a kabátba, és hirtelen eltűnt benne.
Mit tanult az elefánt a kabátos kalandból? Előde rájött, hogy néha a legjobb szándékkal is melléfoghatunk. A nagy kabát ugyan meleg volt, de túl nagy is, és inkább akadályozta őt a mókában. De a barátai mindig ott voltak mellette, segítettek, nevettek vele, és együtt találták ki, hogy inkább csináljanak egy nagy takarót a kabátból, amin mind együtt játszhatnak.
Előde megtanulta, hogy a legjobb dolog a világon a szeretet és a barátság, és hogy a nevetés minden bajt elmulaszt.
Így volt, igaz is lehetett, de az is lehet, hogy csak mese volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
