Egy különleges elefánt története: a kezdettől
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elefánt, akit Emilnek hívtak. Emil nem volt se túl kicsi, se túl nagy, éppen olyan volt, mint egy átlagos elefánt. Azonban egyvalamiben mégis különbözött a többi elefánttól: Emil sosem talált ki az ajtón, bármennyire is próbálkozott. Az állatkertben élt, sok barátja volt: a zsiráf, a papagáj, sőt, még egy pici egér is, akit Titi-nek hívtak.
Emil nagyon kíváncsi természetű elefánt volt, mindig szerette volna megtudni, mi lehet a házon kívül, de valahányszor elindult az ajtó felé, valamiért mindig fennakadt. Hol a füle akadt bele, hol a hosszú ormánya, máskor meg a hatalmas fülei vagy éppen a háta miatt nem fért át.
Az ajtó rejtélye: miért nem fért ki az elefánt?
A többi állat is észrevette, hogy Emil rendre megakad az ajtóban. Egyik nap a zsiráf, aki okos és bölcs volt, odament hozzá.
- Emil, miért nem jössz ki velünk játszani a kertbe? – kérdezte kedvesen.
- Próbáltam már, de mindig beakadok! – mondta Emil szomorúan. – Nem tudom, hogyan férhetnék át ezen az ajtón.
Erre a papagáj repült oda, aki mindig a legjobb ötletekkel állt elő.
- Próbálj meg hátrafelé menni! – tanácsolta csicsergő hangon.
Emil kipróbálta, de most az ormánya akadt bele az ajtóba. Titi, a pici egér viccesen megjegyezte:
- Talán túl sokat nőttél, Emil bácsi!
Barátok és segítők: próbálkozások és kudarcok
A barátok összegyűltek, hogy segítsenek Emilnek. Próbálták jobbra dőlve, balra fordulva, sőt, egyszer még azt is megkísérelték, hogy Emil guggolva próbáljon meg átmenni az ajtón. Még a fókák is odacsúsztak, hátha tudnak segíteni.
Együtt számoltak, mértek, tanakodtak.
Nem lehet, hogy az ajtó túl kicsi? – kérdezte a zsiráf.
Talán, de lehet, hogy én vagyok túl nagy! – sóhajtott Emil.
De a barátai megnyugtatták, hogy mindenki pontosan annyi, amennyi lennie kell.
Az elefánt álmai: mi van az ajtón túl?
Emil minden este arról álmodott, hogy az ajtón túl csodás világ várja: zöldellő mezők, illatos virágok, suttogó fák és kacagó patakok. Néha úgy érezte, ha nagyon szeretné, talán egyszer sikerül átjutnia.
Egy éjjel, amikor minden csendes volt, Emil megkérdezte Titit:
Szerinted mi lehet az ajtón túl?
Csak az tudja meg, aki átbújik rajta! – felelte Titi. – De néha, amit keresünk, közelebb van, mint gondolnánk.
Minden reggel újra próbálkozott Emil, és minden reggel ott voltak mellette a barátai, hogy biztassák.
Végül minden ajtó kinyílik: a tanulság története
Egy napon az állatkert gondozója észrevette, mennyire szeretne Emil kijutni. Mosolyogva odament az ajtóhoz, és szélesebbre tárta, mint valaha.
- Nézzétek csak! – hívta a gyerekeket és az állatokat.
Emil először félve, majd egyre bátrabban lépett az ajtó felé. A barátai csöndben drukkoltak neki. Most végre minden belefért: fül, farok, orrmány, hát.
Kint a kertben Emil boldogan szívta be a friss levegőt, és érezte, hogy a barátok szeretete legalább akkora segítség, mint a tágas ajtó.
Attól a naptól kezdve Emil már sosem félt az ajtóktól. Tudta, hogy néha csak egy kis segítség, türelem és szeretet kell ahhoz, hogy minden ajtó kinyíljon.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt – de egy biztos: a szeretet és a barátság minden akadályt segít legyőzni!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
