Valahol a nagy, sötét erdő mélyén, ahol a madarak reggeli dalai minden zugot betöltenek, réges-régen megszületett egy különös hagyomány: a fenyőfák versenye. Senki sem tudta pontosan, ki találta ki először, de minden évben, amikor az első hópelyhek szállingózni kezdtek, és a levegőben már ott lebegett a tél illata, összegyűltek az erdő legszebb és legbüszkébb fenyőfái, hogy eldöntsék, ki viselheti egy évig a „Legszebb Fenyő” koronáját.
Az első ilyen verseny akkor indult, amikor egy kis mókus, Móric, összebarátkozott három különböző fenyővel. Egyikük a magas, sudár Luc volt, aki mindig büszkén egyenesedett ki a viharban is. A másik, Panni, a kis karcsú Ezüstfenyő, aki gyönyörű, ezüstösen csillogó tűleveleivel tűnt ki a tömegből. A harmadik, Bence, a gömbölyded Erdeifenyő, barátságos és derűs volt, ágai pedig úgy ölelték át az állatokat, mint egy puha, meleg takaró.
Egy nap, amikor a barátok arról beszélgettek, vajon ki a legszebb közülük, Móricnak támadt egy ötlete. „Miért nem rendezzünk egy igazi versenyt?” kérdezte. Az erdő többi lakója is lelkes lett. „De hiszen nem csak rólunk szólhat a verseny! Mindenféle fenyő vegyen részt!” – szólt közbe egy öreg Feketefenyő, és a többiek örömmel helyeseltek.
Így hát a versenyen mindenféle fenyőfaj indult: Lucfenyők, Ezüstfenyők, Erdeifenyők, Feketefenyők, sőt, néha még egy-egy Külföldről jött Nordmann is próbára tette szerencséjét. A Lucfenyők karcsúak és sötétzöldek voltak, tűleveleik szúrósan védték őket. Az Ezüstfenyők lassan nőttek, de tűleveleik szinte ragyogtak a napfényben. Az Erdeifenyők gömbölydedek és illatosak voltak, kérgük narancsos-barnán ragyogott. A Feketefenyők erősek és ellenállóak voltak, ágaikon a legférfiasabb madarak csacsogtak. Mindegyik fenyő büszke volt valamire: ki a magasságára, ki az illatára, ki a sűrű zöldjére.
A verseny napján minden fa izgatottan készült. A szabályok egyszerűek voltak: aki a legszebben áll, akinek a tűlevelei a legcsillogóbbak, akit a legtöbb madár és mókus választ otthonául, az lehet a győztes. A zsűriben ott ült egy bagoly, egy mókus, egy őzike és egy róka. Mindenki mást keresett: a bagoly a bölcsességet, a mókus a játékosságot, az őzike a lágyságot, a róka pedig a bájt.
„Hajrá, Luc!” suttogta egy kis cinege a magas sudáron üldögélve. „Panni, te ragyogsz a legszebben!” mondta egy pillangó az Ezüstfenyőnek. „Bencéhez mindig szívesen bújunk, olyan meleg és barátságos az ága!” csicseregték a mókusok. Az erdő lakói végigjárták a fákat, mindegyikhez szóltak egy kedves szót, simogatták ágaikat, és biztatták őket.
A zsűri hosszan tanakodott. Végül Móric kiállt a fenyők elé, és így szólt: „Mi, erdőlakók úgy döntöttünk, idén mindannyian győztesek vagytok! Luc, te vagy a legbátrabb, hiszen mindig kitartasz a viharban. Panni, te vagy a legszebb, mert a fény minden színét visszatükrözöd. Bence, te vagy a legbarátságosabb, akihez mindenki szívesen bújik. És a többiek is mind különlegesek valamiben!” A verseny végén minden fenyő kapott egy-egy madártollat, amit örömmel viseltek a következő évben.
Az évek során egyre többen vettek részt a versenyen, és minden fenyő megtanulta, hogy a szépség nem csak a külsejükön múlik, hanem a szívükben is ott lakozik. Volt olyan év, amikor egy pici, sérült fenyő lett a legkedveltebb, mert árnyékában egy elárvult őzike húzódott meg, és az egész erdő segített neki felcseperedni.
A fenyőfák versenye így nem csak arról szólt, ki a legszebb, hanem arról is, ki a legkedvesebb, legsegítőkészebb. A közösség számára ez a verseny mindig ünnep volt, amikor mindenki elmondhatta, miért szereti a másikat, és együtt örülhettek egymásnak.
Így aztán, amikor eljön az idő, hogy a következő évben újra összegyűljenek a fenyők, mindenki tudja: nem az győz, aki a legmagasabb vagy a legtarkább, hanem az, akinek a szíve a legnagyobb.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy ilyen mesebeli verseny az erdő mélyén, ahol a fenyők megtanulták, hogy a szeretet és a jóság mindennél fontosabb.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
