A boszorkány cukorvára legendájának eredete
Egyszer réges-régen, amikor a világot még csodák és varázslatok szőtték át, egy magas hegy tetején állt egy különös vár. Azt mondják, a vár falai nem kőből, hanem mézédes cukorból épültek. Ez volt a Boszorkány Cukorvára, ahol minden gyermek álma valóra válhatott, de csak azoké, akik szívükben jóságot hordoztak.
Az emberek a közeli falvakban mindig is meséltek erről a várról. Volt, aki látta a fényes tornyokat, amelyek csillogtak a napfényben, mintha óriási kristálycukorból lennének. Mások csak a szeleket hallották, amelyek édes illatot hoztak le a hegyről. De senki sem tudta pontosan, hogyan került oda a vár, és ki lakik benne.
A legenda szerint egy jóságos boszorkány, Rozmaring néni építette fel a várat. Ő nagy tudású volt, de legfőképpen szerette a gyerekeket. Azt akarta, hogy legyen egy hely, ahol mindenki boldog, ahol nincsenek rossz érzések és bánat, csak szeretet és nevetés. Ezért hát fogta a varázspálcáját, és a legszebb cukrokat, karamellt, mézet, marcipánt, sőt, még csokifolyókat is varázsolt a vár udvarára.
Az édességből épült vár titokzatos felépítése
A Cukorvár nem volt akármilyen palota. A kapu óriási mézeskalácsból készült, rajta színes cukorgyöngyök díszítették a neveket. A tornyok csúcsán habcsók volt, a várfalakat gumicukor kígyók őrizték. Minden ajtót csokoládé lapokból faragtak ki, a lépcsők pedig puha pillecukorból voltak.
A szobákban mennyezetig érő nyalókapálcák álltak, és minden ablakból nugát-csengők lógtak. A kertet eperből és málnából nőtt bokrok díszítették, s a fák levelei cukorral voltak hintve. A kerti patakban nem víz folyt, hanem édes, aranyló karamell.
Minden zugban újabb csodák vártak. Aki bátor volt, és körbejárta a kastélyt, találhatott vaníliás titkos ajtókat, karamell csúszdákat, sőt, marcipán madarakat is, akik énekeltek, ha jó kedvük volt. De a vár minden édessége csak annak volt igazán finom, aki nem volt irigy, kapzsi vagy rosszindulatú.
Lakók és látogatók: kik élnek a cukorvárban?
Rozmaring néni nem egyedül lakott a várban. Ott élt vele az unokája, a kis Lili, aki nagyon kíváncsi, segítőkész és barátságos kislány volt. Minden nap újabb kalandokat találtak ki, és gyakran meglátogatták őket a közeli falvak gyerekei is.
Egy napon három testvér érkezett a kapuhoz. Tomi, Sári és Dénes fáradtan és éhesen álltak meg a mézeskalácsos ajtónál.
– Kopogjunk be? – kérdezte Dénes félénken.
– Szerintem próbáljuk meg! – bátorította Sári.
A várkapu halkan kinyílt, és a boszorkány kedves hangja hallatszott:
– Gyertek csak be, gyerekek! Vendég vagy itt mindenki, aki tiszta szívű!
A gyerekek ámulva nézték a csodás édességeket, de Lili hamar figyelmeztette őket:
– Itt mindent lehet kóstolni, de csak akkor, ha nem veszekszetek és vigyáztok egymásra!
A három testvér tehát megosztotta egymással a cukrokat, mindenkinek adtak a tálból, és segítettek is Lilinek összeszedni a szétszórt cukorgolyókat a padlóról.
A cukorvár varázslatos csapdái és veszélyei
Bár a vár tele volt csodával, nem minden volt veszélytelen. Rozmaring néni úgy varázsolta a cukorkákat, hogy aki túl mohó vagy irigy, az bizony könnyen bajba kerülhetett. Ha valaki például titokban akart elcsenni egy extra nagy pillecukrot, az hirtelen láthatatlanná vált, és csak akkor jelent meg újra, ha bocsánatot kért.
Egyszer Tomi elcsente a legnagyobb csokigolyót a cukorpatak mellől. Azonnal észrevette, hogy eltűntek a lábai!
– Jaj, mi történt velem? – kiáltotta kétségbeesve.
Rozmaring néni odalépett.
– A Cukorvárban csak az kap igazi jutalmat, aki szívből megosztja, amit kap. Kérj bocsánatot, és oszd meg a testvéreiddel!
Tomi gyorsan visszaadta a csokigolyót, és megölelte Sáriékat. Egy pillanat múlva visszatértek a lábai is, és mindenki boldogan nevetett.
A történet tanulsága és hatása a népmesékre
A Boszorkány Cukorvára hamar híres lett a környéken, és mindenki tudta, hogy oda csak az juthat be, aki jósággal és szeretettel bánik másokkal. A gyerekek megtanulták, hogy nem a cukor a legnagyobb kincs, hanem az, ha segítenek egymásnak, és örömet szereznek másoknak is.
A mese így tanítja: a szeretet és a jóság mindig visszatér hozzánk, és a legédesebb kincs a szívünkben lakik.
Így volt, igaz volt, tán mese is volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
