A diófa eredete
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi falucska, ahol hatalmas, lombos diófa állt a falu közepén. Nem volt olyan lakója a falunak, aki ne ismerte volna a vén diófát, mert fia apja, apja nagyapja is árnyékában játszott egykoron. A diófa alatt gyerekek játszottak, öregek pihentek, madarak fészkeltek, és a falu összes ünnepe ott zajlott.
Egyik szép nyári délután a diófa alatt ült Marci, a kedves kisfiú. Felnézett a zöld koronára és megszólította a fát:
– Diófa, mondd csak, miért vagy ilyen fontos nekünk?
A diófa lombja megrezdült, mintha sóhajtott volna, majd mély, öreg hangján válaszolt:
– Kis Marci, évek, évtizedek óta itt állok. Árnyékot adok, védelmet nyújtok, gyümölcsömmel táplálok. Régen a magyar nép minden falujában volt egy diófa, meséltek rólam, vigyáztak rám. Én kötöm össze a múltat és a jelent.
A diófa termése: táplálkozási és egészségügyi előnyök
Akkoriban már érett a dió. Marci kíváncsian várt, míg a diófa egyet koppantott, és lepottyant egy dió a fűbe.
– Kóstold csak meg, Marci! – mondta a fa.
Marci feltörte a diót, és megízlelte.
– Hmm, finom! – kiáltotta. – De miért mondják, hogy a dió egészséges?
A diófa felelt:
– A dióban sok vitamin, ásványi anyag és energia van. Erősíti a szívet, okosítja az elmét, sőt, még a betegségektől is véd. Ezért adnak a mamák diót a süteménybe, a gyerekek tízóraijába.
Marci örült, hogy nem csak finom, hanem egészséges is a dió, amit a kedves diófa adott neki.
A diófa levele és kérge: hagyományos felhasználási módok
Ekkor odaszaladt hozzá Emma, a kis barátnője.
– Marci, segítesz összegyűjteni a dióleveleket? Nagymamám azt mondta, jók lesznek a teába!
A diófa elmosolyodott:
– Bizony, Emma. A leveleimből kellemes, gyógyító tea főzhető, ami hasfájásra, sebekre is jó. Régen a leveleimmel fertőtlenítettek, a kérgemmel pedig gyógyítottak.
A gyerekek boldogan szedegették a leveleket, közben nevetgéltek.
– Diófa bácsi, mi minden hasznos vagy! – mondta Emma.
Dióolaj és diófa bútor: a diófa gazdasági értéke
Másnap a falu kovácsa, Pista bácsi is a diófa alatt pihent.
– Tudjátok, gyerekek, a diófa nem csak árnyékot, nem csak egészséges diót ad. A diófa fájából szép asztalokat, székeket készítünk. A dióbélből pedig olajat is sajtolnak, ami nagyon értékes.
Marci nagy szemeket meresztett.
– Az én hintaszékem is diófából van? – kérdezte.
– Bizony! – bólintott Pista bácsi. – Tartós, szép és mindig emlékeztet a természet erejére.
Hogyan neveljünk egészséges diófát a kertünkben?
A falu papája, Öreg Samu bácsi is hallotta a beszélgetést, és csatlakozott hozzájuk.
– Ha szeretnétek, hogy a diófa sokáig éljen, gondozni, öntözni, szeretgetni kell – mondta bölcsen. – Tavasszal megmetszeni, nyáron locsolni, ősszel pedig összegyűjteni a lehullott leveleket.
Marci és Emma összenéztek.
– Mi is ültethetünk diófát? – kérdezte Emma.
– Hát persze! – felelte Samu bácsi. – Egy apró diót elültettek, gondosan vigyáztok rá, és mire nagyok lesztek, árnyékot ad, diót terem, s talán még unokáitok is játszanak majd alatta.
A gyerekek elhatározták, hogy új diófát ültetnek a kert végébe. Minden nap öntözték, beszélgettek vele, mintha csak a falu közepén álló nagy diófa lenne. A diófa pedig boldogan susogott, mert tudta, hogy kincseit szeretettel adják tovább.
Így lett a diófa a falu igazi kincse, mely nem csak árnyékot, diót, de szeretetet, összetartozást, egészséget és bölcsességet is adott.
Hát így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
