A mocsár szélén, ahol a nádak susognak és a vízililiomok ringatóznak, egy különleges kis béka született. Zöld bőre éppen olyan volt, mint a többieké, de a szemeiben valami egészen különleges csillogás bújt meg. Amikor először kinyitotta a szemét, csupán a tóparti világot látta: aranyló napsütés, pitypangszirmok, és a mocsár többi lakója fogadta.
A kis béka, akit Fricinek neveztek el, mindig kíváncsi volt mindenre. Egyik este, amikor a nap már lebukott a nádas mögött, Frici először nézett fel igazán az éjszakai égboltra. Csodálkozva nézte, ahogyan apró, fénylő csillagok szóródnak szét a sötétségben.
„Nézd csak, Frici!” – mondta a közeli dombon lakó öreg teknős, Tibi bácsi. „Azok ott fent a csillagok. Olyan messze vannak, hogy csak álmodozni lehet róluk.”
Frici szíve hevesen dobogott. „Szeretnék eljutni a csillagokhoz, legalább egyszer megérinteni őket!” – susogta halkan.
A teknős csak mosolygott. „Álmodni jó dolog, Frici. De soha ne feledd, a legszebb álmok a szívünkben élnek.”
Frici ettől a naptól kezdve minden éjszaka csodálta a csillagokat. Álmában a felhők fölött ugrált, a csillagok sugarain hintázott, és együtt táncolt a Hold ezüst fényében. Egyre többször mondta el a barátainak is, mennyire szeretne egyszer igazán közel kerülni az éghez.
A mocsárban azonban nem mindenki értette Frici vágyát. „A békák a mocsárban élnek, nem az égbolton!” – ugrándozott körülötte a szigorú Béla béka. „Inkább tanulj meg magasabbra ugrani, vagy fogj több szúnyogot!”
Frici azonban nem adta fel. Volt egy jó barátja, Lili, a kis vízililiom, aki mindig meghallgatta őt.
„Szerinted sikerülhet eljutnom a csillagokhoz?” – kérdezte Frici egy különösen fényes éjszakán.
„Bárhova eljuthatsz, ha hiszel magadban” – felelte Lili lágyan. „De néha az is elég, ha csak csukod a szemed és álmodsz róluk.”
Egyik este nagy vihar kerekedett. A szél csapkodta a nádat, a víz fodrozódott, villámok cikáztak az égbolton. Frici rémülten bújt össze Lili mellett. Hirtelen azonban a vihar közepén egy hosszú, fényes csóva szelte át az eget.
„Ez egy hullócsillag!” – kiáltott Lili.
Frici izgatottan nézett fel. „Kívánhatok valamit?”
„Persze, hogy kívánhatsz!” – bólintott Lili.
„Azt kívánom, hogy egyszer egészen közel kerüljek a csillagokhoz, hogy minden barátom boldog legyen, és hogy soha ne tűnjön el a csillogás a szívünkből.”
A vihar elcsendesedett, és a mocsár felett békés csillagfény ragyogott. Másnap reggel, amikor Frici a tó vizéhez ért, valami furcsát vett észre. A víz tükre tele volt apró, csillámló fényekkel. Rájött, hogy a csillagok nemcsak az égen, hanem a vízben is ragyognak, ha elég tiszta a szíved, hogy észrevedd őket.
„Nézd, Lili! A csillagok eljöttek hozzánk!” – örvendezett Frici.
Lili mosolyogva bólogatott. „A csillagokat nem kell mindig elérni. Néha elég, ha nyitott szemmel és szeretettel nézünk a világra.”
Frici boldogan ugrándozott a tavon, és minden békának elmondta: a legszebb álmok néha egészen közel vannak, csak észre kell venni őket. Azóta minden este együtt csodálták a tó tükrében ragyogó csillagokat, és Frici szíve sosem felejtette el, hogy a szeretet és a jóság fénye bárhol képes ragyogni.
Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, de bizony ilyen csillagos mesét álmodott egy béka, aki megtanulta, hogy a legnagyobb csodák bennünk élnek.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
